Francia kaland

A megbeszélt időpontban vársz rám a bejáratnál, egy belvárosi irodaépület előtt. Telefonon felhívlak, hogy minden rendben és besétálhatsz a recepcióhoz. A középkorú, mit sem sejtő recepciósnak elmondod, hogy hozzám jössz, aki ad egy belépőkártyát, majd a lifthez irányít. Miközben felfelé suhan a felvonó, egyre jobban zakatol a szíved az izgalomtól. Alig villan fel a kijelzőn a hetes szám, már nyílik is az ajtó, én pedig átölellek, majd megfogom a kezedet és a nagytárgyaló felé vezetlek.

A terem üres. Belépve az ajtón egy hatalmas tárgyalóasztalt látsz, amit sok kis asztalból toltak össze. Akár 20-30 ember is kényelmesen elférne, de most csak a frissen főzött kávé illata és párája kavarog a levegőben. Egyedül vagyunk, de hamarosan megérkeznek az emberek a megszokott, unalmas, hétfő reggel 9-es értekezletre.

Adok Neked egy csókot és gyorsan az asztal alá bújtatlak. Mielőtt elfoglaloma helyemet, gondosan szétpakolom a cuccaimat a mellettem lévő székekre, hogy senki se ülhessen túl közel hozzám, hogy kényelmesen elférj az asztal alatt és senki se rúghasson beléd véletlenül, kockáztatva azt, hogy elbukunk. Már most se bírod ki, érzem, ahogy elkezdesz símogatni, de rendre parancsolak. Mindent a maga idejében.

Lassan beszivárognak az emberek. Szívélyes csevegés, beszélgetés a hétvégi sztorikról, munkahelyi pletykáktól. 9-kor pontban megérkezik a nagyfőnök a kísérőivel és elkezdődik a következő hét feladattervezése. Megadom a jelet, most már bármit csinálhatsz velem, de nem bukhatunk le. Az állásommal játszom, de a vágy, hogy beteljesedjen ez az álmom, most sokkal fontosabb mindennél.

Elkezdesz újra simogatni. Már ettől felizgulok és érzem, ahogyan a férfiasságom keményedni kezd. Amikor lassan lehúzod a sliccemet, apró köhögésekkel próbálom tompítani a cipzár zaját, és szerencsére seninek nem tűnik fel, hogy már a nyelveddel cirógatod a farkamat. Lassan és érzékien, mert tudod, hogy azt szeretem. Érzem, ahogy egyre erősebben markolsz bele a lábamba és egyre mélyebben veszed be a férfiasságomat, ami még jobban kpkeménnyé válik az odaadásodtól.

Vissza kell fognom magam, hogy ne borítsam fel az asztalt és ne érintselek meg Téged. A kezeimnek az asztalon, a kimutatásokon, az új akcióterven kell maradnia, pedig Téged simogatnálak, beletúrnék a hajadba, a szemedbe néznék, ahogy ezt a csodálatos ajándékot kapom Tőled. De nem lehet, senkinek sem szabad megtudnia, hogy Te itt vagy és milyen őrültséget művelsz velem. A papírokba kapaszkodva próbálok koncentrálni, miközben egyre jobban érzem, hogy nem tudom sokáig húzni. Egyre gyakrabban koryolok a mellém kirakott pohár vízből, amikor váratlanul teljesen magadba veszed a férfiasságomat és nem hagyod szabadulni. A szádba élvezek és Te meg sem moccansz, csak magadba szívod a nedűmet. A felgyorsult lélegzésem ekkor elakad. Mintha egy filmszakadás lenne.

Miután minden erőmet és nedűmet kipréselted, lágyon megtisztogatod a makkom és csendben visszavonulót fújsz. Az érkezeletnek vége, a feladatokat megbeszéltük, most már mindenki megy a saját dolgára. Néhánykollégám kávézni hív, de kérek még egy kis időt, amíg rendezem a jegyzeteimet. Pár perc múlva újra üres a terem. Végre láthatlak. Kezemmel kisegítelek az asztal alól, majd megcsókollak egy hálás köszönöm kimondása után. Kifelé még kilesek a teremből, hogy biztos ne bukjunk le, majd a lifthez kísérlek és a felbukkanó kollégák miatt gyorsan elmondok néhány mondatot: "Köszönöm kisasszony! Szerintem egyre jobban csiszolódik ez a projekt. Ezt a tárgyalást mindenképpen folytatnunk kell."

Majd bekísérlek a liftbe és titkon még egy csókot adok Neked. Remélve azt, hogy minél hamarabb újra láthatlak.