Átadás 5.

Hirtelen léptek zaja, majd megnyikordul az ajtó zára, egy fiatal lány érkezik, karon fog szótlanul, és a szomszéd helységben lévő dézsához vezet. Ügyes kezekkel mossa végig megviselt testemet,közben minduntalan rámered a bimbóimban lévő hatalmas fémkarikákra..... olyan közel van, hogy hallom a lélgezetét, de nem szól hozzám. Megtöröl, és egy fiola illatos olajjal keni be a bőrömet. Egy nagy selyemköntösbe burkol, aminek a prémje jólesően cirógatja a nyakamat. Visszavezet a terembe, és rám zárja az ajtót.
Egyedül vagyok, az ablakhoz lépek és óvatosan húzom félre a függönyt, érdekes kép tárul elém, egy belső udvar, sehol több ablak, ez az udvar nekem szól, kizárólag ehhez a helységhez tartozik. Az udvar kővel van kirakva, pár dézsában soha nem látott növények, és egy kertipad. Nagy üveges ajtó húzódik meg a másik függöny alatt, ösztönösen arra indulok, és már a levegőn találom magam. Csukott szemmel szívom be, és a múltam darabjaiból próbálok táplálkozni.

Mintha másik korba kerültem volna, vagy csak direkt lebegtetnek a bizonytalanságban. Kiéheztem az emberi kapcsolatokra, borzasztóan hiányzik az édes függés, ami szinte mérhetetlen szabadságot adott eddig is nekem. Függés egy imádott Gazda irányában, teljes alávetettség, szűnni nem akaró odaadás, érezni, hogy a hasznomat veszik, feldatom van..... Üres vagyok...........némán üldögélek a padon egymagamban.....


.......Lányok érkeznek, fehér tunikát adnak rám,és abban vezetnek leendő Uramhoz.
Egy nagy terembe érve, a kezemnél fogva húznak szinte az ott magasló trónus elé.
Hirtelen lelöknek a földre, nem merek fel nézni. Amikor meghallom a felém irányuló hangot , azonnal tudom,hogy Ő az.
-Állj fel! -mondja hűvösen, szinte azonnal felpattanok, bár remegnek a térdeim.
-Vetkőzz le, kedvesem,most teljesen védtelen és kiszolgáltatott leszel......riadt mozdulatokkal fejtem le magamról a fehér tunikát, amit az előbb adtak rám.
-Fordulj meg! - végig akarom nézni a korbácsolások eredményét a testeden.....új Gazdám mindenre kiterjedően pásztáz végig a szemeivel, ügyelve arra, hogy az arcát sose lássam. Élvezem ahogyan néha hozzám ér, és arrébb fordítja finom ujjaival az arcélemet..-Szép munkát végeztél Marcus, szól oda higgadtan az óriásnak...-Akkor most.........emeli fel a hangját, majd megáll és hosszasan hallgat -Kezdhetitek!.....-mondja különös hangon..-Szúrjátok át! Mire két őr lefog,és egy sosem látott nő lép elém ,ügyesen fertőtleníti le a szeméremajkaimat,és egy karikát vesz elő...riadt őzikeként próbálnám magamat összehúzni, és kisiklani az emberes karok közül, de nem engednek. Ekkor iszonyatos fájdalom hasít belém, még érzem amint megfeszülnek és elrenyednek az izmaim ,elájulok,úgy kell ismét fellocsolni....Nem tudom meddig feküdhettem ott, de amint felpillantok, árnyékként hajol felém Uram, közvetlen közelből érzem az illatát, egy kis lapocskát vesz elő, és kapcsolja a szeméremajkamba került karikámra.
-Ezt ezentúl mindig viselned kell, így akarom.....megjelöltelek, hogy mindenki tudja kihez is tartozol. Alig fogom fel szavai értelmét, visszasüllyedek az eszméletlenség állapotába.

........amikor magamhoz térek,az első dolgom hogy felülve felhúzod széttett lábaim,és óvatosan megkeresem a lapocskát.
Amikor előre húzom,hatalmas fájdalmat érzek,és forogni kezd velem a világ,de még el tudom olvasni a táblácskán lévő nevet,az új nevem,ahogy a gazdám megteremtett.


Magamban ismételgetem folyamatosan, és jóleső bizsergés tölt el közben............nevem van, gazdám van.........sok nap óta először a fülig húzódik a szám......a pinácskám égő dombként tüzel a combjaim között, a szükségletek elvégzése is gondot okoz, csíp rendesen. De boldog vagyok.........vélhetőleg véget ér a hányadtatásom, és megérezhettem Uram illatát, ez mindennél többet jelent, egy új út kezdete.
Abban a teremben vagyok már, ahová először vittek.......A szomszéd helység nyitva,a dézsában gőzölgő víz, lemosom magamról a vért, borzasztóan lüktet az ölem, szinte láthatatlan ujjak húznak be a vízbe. Nyakig belemerülök..jólesik.......illatos víz, végre kezd regenerálódni a testem, a halmocskáim kerek labdaként úsznak a víz tetején, önkéntelenül is, hol-hol bekapom a bimbóimat, épp beérnek az ajkaim közé.
Újabb karikám van........táblával....................önkéntelenül is odatéved a kezem folyton.....örömmel tölt el. Még mindig gyenge vagyok, de már több időt tudok érdemben ébren lenni. Pár napig szinte csak folyamtosan aludtam, ettem és ittam. Néha illatos ujjacskák masszíroznak olajat a testembe, és egy nő mindennap leborotválja a genitáliáimat, és a hónaaljamat. Belebújok a ruhába, biztosan méretre varrták,hisz tökéletesen áll rajtam, a melleim kellemesen domborodnak benne előre, lágyan omlik az ölem alá.
Nem szeretem az egyedüllétet, a kis belső udvaron csak én üldögélek napközben. Magányosak a napjaim. Nagy várakozás van bennem........szeretném jobban megismerni Uramat, akihez most már elválaszthatatlanul odatartozom.Az illatát, az érintését már ismerem, ezer közül felismerném, de a nevét még nem tudom........az arcát idézgetem fel........a tekintetét, amiben az első pillanatban elvesztem.
Fekszem az ágyon, és riadtan veszem észre, hogy a ruhámon tenyérnyi vérfolt éktelenkedik, átvérzett az anyag a pinácskámnál. A meleg víz újra megindította a vérzést. Lassan már eláll ugyan...a karikák ahol behatolnak a húsba, már csak szivárgást mutatnak. A táblácskát alaposan letisztítom, bár minden mozdulatra éles fájdalom hasít belém....de akkor is örömmel törlöm fényesre.Ennek ragyognia kell....
Az ajtóhoz megyek, persze zárva van.......a nagy súlyos kilincs csak úgy nyikorog, ahogy az ember ráhelyezi a kezét. A kulcslyuk előtt kis címke, esélyem sincs kilátni. Visszamegyek a dézsához, és próbálom kimosni a ruhámat.........nem megy. A folt kicsit színét vesztve de beleült az anyagba,így az ágy végébe terítem száradni, és kétségbeesetten fekszem az ágyra. Egyetlen dolgot kaptam, már is nem figyeltem rá.......meztelenül, kuporogva, könnyekkel az arcomon alszom el.

.......másnap az a nő lép a szobámba aki átdöfött.A hangja mélyen cseng,és ellentmondást nemtűrően kemény.Fekete tunikát visel,és a hátamra fordít.Megvizsgálja a karikát,megmozgatja,ijedten szisszenek fel a fájdalomtól.Aztán megnézi a lapocskát -Szóval nevet kaptál,becsüld meg. Jelképeset.
Hosszú fekete haja van, amely sűrű függönyként hullik alá a testére. A bőre hófehér,az arca kissé kiéltnek tűnik,és élettelennek.Széthúzza a combjaim,és miután megnyalta két ujját,belém döfi őket. Fáj.de élvezem, és tudom,hogy ő is érzékeli a vágyaimat. De csak belémhatol,és nem mozdul.ott lüktetek a karcsú vörösrefestett körmű ujjain.
-Figyelj nagyon,elmondom a legfontosabb szabályokat.Okosnak tűnsz, ezért mindent csak egyszer mondok el.
Amikor a házban valakivel találkozol nem nézhetsz rá,le kell sütnöd a szemed,és leszegned a fejed.Lakni mától az én szobámban fogsz.Én irányítom a nevelésed.Aludni az ágyam előtt fogsz egy vackon.Mint egy utolsó kis szuka, hisz az is vagy valójában.Egy élvezetért remegő ribanc. Most is alig várod,hogy elélveztesslek.Igaz? kérdezte valami felsőbbrendüséggelkevet cinikussággal a hangjában...-némán bólintok.Enni egy tálkából fogsz, inni egy másikból.A nyakörv egész nap rajtad lesz.Csak akkor beszélsz ha kérdeznek.
-Megértetted?.-és hogy hangsúlyt adjon a mondanivalójának, egészen közelhajol hozzám, és szinte megsemmisít a tekintetével.
-Igen ,-rebegem haloványan, mire egy hatalmas pofont kapok a szabad kezével.
-ÚRNŐM!- Ismételd amíg meg nem tanulod, te tiszteletlen.Szinte süt a szeméből a megvetés, bánatosan horgasztom le a fejem, és a pilláim alól rebegve szólok felé...-Igenis Úrnőm...
Ekkor kihúzza a kezét belőlem.Már tocsogok.., rám kapcsolja a pórázt,és azzal vezet a lakosztálya felé. Meztelenül. Négykézláb.Ahogy mindenki lát,és ahogy bárkinek, bármikor felkínálhatna...sajog a térdem,de boldogan szaporázom a mászást az új nevelőm lába nyomán.....