A hídon

Megbeszélésen vagyok, de csak testben vagyok jelen. Lélekben máshol járok. Imádom a fiatal, gyönyörű, törtető, női tárgyalópartnereket, akik azt hiszik, hogy megválthatják a világot. És most itt van előttem egy újabb. Kívánom őt, de nemcsak a testét. Az ilyen típusú lányokat szerettem mindig is irányítani, a hatalmam alá vonni, megtörni, hogy mindent úgy csináljanak, ahogy én akarom.

Egy-egy óvatlan pillanatban az ablakon keresztül Budapest egyik legszebb hídjára tekintek. Bár az idő borzalmas és már a látványtól is kiráz a hideg, csak az jár a fejemben, hogy milyen lenne egyszer ezén a hídon egy kis izgalmas szerepjátékot játszani vele.

A forgatókönyv egyszerű: a kihalt híd közepén a "gyanútlan" lány éppen elmerül a csodálatos panorámában. Kezét a korlátra rakva pihen és nézelődik. Ránéz az órájára, amikor hátulról átkarolom:
-Ne vesztegessük az időt. Minden utasításom érhető volt?

A lány hallva a megnyugtató és ismerős hangomat megfordul, mélyen a a szemembe néz, bólint és csak annyit mond:
- Tégy velem azt, amit csak akarsz!

Lassan megfordítom a lányt, előveszek a zsebemből 2 kötelet, majd szorosan a hídkorláthoz kötözöm l. Most már nem tud mozogni, szabadon rendelkezhetem a teste felett.

Szorosan mögé állok, magamhoz húzom, ruhán keresztül elkezdem simogatni a melleit. A lány egyre jobban izgalomba jön, a kezem egyre lejjebb csúszik. Felhúzom a szoknyáját és elégedetten vigyorgok, hogy nincs rajta bugyi. Első utasításom teljesítve.

Lassú játék kezdődik. Az érintéseimre egyre jobban felizgul, amitől az ujjaim is egyre nedvesebbé válnak. Ekkor előveszem a vibrátort a zsebemből, majd lassan belehatolok vele a lányba. Egyre gyorsabban mozgatom benne, a lány pedig egyre jobban elveszíti az eszét.

-Élvezz el! Ne fojtsd magadba! - utasítom, de már úgyse bírja tovább és hangosan elélvez.

Néhány perc pihenés után eloldozom a lányt, elrakom a segédeszközöket, majd a lány szemébe nézve annyit mondok:
- Pár óra múlva kapsz egy új levelet és új utasításokat. Holnap találkozunk...

...
...
...

- Akkor holnap találkozunk - szólt a szemben ülő tárgyalópartnerem, visszahozva az álomvilágból a valóságba.

- Igen, akkor holnap Kisasszony! - válaszoltam szűkszavúan arra gondolva, hogy bárcsak a hídon találkoznánk. Úgy, ahogy elképzeltem. A biztonság kedvéért egy kötelet azért berakok a táskámba.