A (ló)barátnő

A (ló)barátnő


Elmentem a hétvégén egy barátnőmhöz. Egyedül voltunk a házban.

Azt mondta nekem, hogy fáj a lába, mert egész nap sétált, hálás lenne ha megmasszíroznám. Én örömmel egyeztem bele, ekkor mondta vegyem a karjaimba és vigyem a kanapéra és ott masszírozzam a lábát. E kérésnek is örömmel tettem eleget, Zita csinos vörös hajú zöldszemű, magas 172 cm, 64 kg királynői testalkatú 28 éves nő volt.

Masszázsra nyújtotta a lábait a kanapéján ülve. Letérdeltem és gyengéden masszírozni kezdtem, miközben megcsókoltam a talpát. Ekkor rám nézett, mondtam neki, hogy Ő a leggyönyörűbb nő akivel valaha is találkoztam, és bármit megtennék, amit csak akar.

- Mindent? Mondta titokzatosan mosolyogva.
- Igen, bólintottam.
- Az jó, akkor meglovallak, mint egy pónit, állj négykézlábra, hogy a hátadra ülhessek. – parancsolta
- Szívesen, mondtam, és hencegtem, hogy egész nap tudom vinni a szép testedet. Eközben felvettem a pónipózt.
- Neki is kezdhetünk mondta, megragadott egy felfújható párnát a kanapéról és a hátamra tette, mint egy nyerget. Gyönyörű, gömbölyű fenekét keményen a párnára, és így a hátamra dobta, majd felemelte lábait, melyeket a fejem mellett, a vállaimra tett, úgy hogy talpai nem érintették a földet. Így teljes súlya a hátamon nyugodott. Nagyon kényelmesen ült rajtam, majd megrúgott a sarkaival, ösztönözve, hogy mozogjak alatta. Elkezdetem menni, de elég nehezen mozogtam alatta. Pár hónapja nem edzettem már, és egy kicsit ellustultam.
- Lónak nevezed magad? Azt akarom, hogy ettől gyorsabban mozogj! - parancsolta


Elkezdte keményebben rúgni az oldalam. Az ösztökélés hatására gyorsabban mentem, Zita élvezte a szenvedésemet, minden sarkantyúzása után megrándultam és próbáltam tartani az iramot. A lány halkan kuncogott a hátamon.

Néhány perc után el kezdtem izzadni és fáradni, a térdeim is sajogtak. Zita tudta hogy fáradok alatta, mosolyogva kérdezte - Hogy vagy, milyen a lovamnak lenni?

- Jó, mondtam, reszkető hanggal, miközben keményen lélegeztem.
- Az jó, mert remekül érzem magam itt fenn és többet akarok.

Mentem alatta körbe-körbe, de egyre lassabban róttam a köröket. Keményebben lélegzetem és küzdöttem minden lépésért. Zita mondta - nem mondjam, hogy máris elfáradtam.


- Igen kissé elfáradtam, nem vagyok edzésben nyögtem, te meg igényes lovas vagy.
- Ó szegény póni, az nagyon rossz neked, mert én nem vagyok fáradt és annyira jól szórakozom, azzal hogy téged lovagollak és uralkodom rajtad- kacagta
-
Minden lépéssel a lány súlya egyre több erőt vett ki belőlem. Megrúgott, hogy gyorsabban mozogjak alatta, mert élvezte, ahogy küzdöttem alatta. A talpait a tarkómra tette és a föld felé tolta velük fejemet. Hallgass odalent, ne panaszkodj csak hallgass és menj! A karjaim remegtek az erőfeszítéstől. Ő kuncogott, mi van lent veled? - kérdezte Én szexi karcsú lány vagyok és te annyira bizonygattad, hogy bármit megtennél, akár egésznap vinnél, na akkor itt a lehetőség- vihogta.
Egyre kimerültebb lettem kb. háromnegyed órája cipeltem a tőlem csak 20 kg-val könnyebb könyörtelen lovasomat. Végül összeestem alatta.


- Ne mondd azt nekem, hogy az minden, amit tudsz! kelj fel és gyerünk tovább!


De én teljesen kimerültem, hiába rugdosott nem bírtam fel kellni és cipelni őt tovább. Ekkor a lovasom felállt lábával a hátamra fordított, majd hasamra lépett és teljes súlyával sétálgatni kezdett rajtam. Közbe ócsárolt engem hogy milyen béna vagyok, és azt akarja cipeljem tovább, a nyomaték kedvéért kicsit ugrált is a hasamon majd mindkét lábával a fejemre állt. Zita így már nehéz volt, de furcsa módon élveztem, minden egyes lépését amit tett rajtam. A sétája végeztével fogta a kezében lévő átlátszó párnát és az arcomra tette, majd nemes egyszerűséggel feneke is a párnára huppant keményen
Levegőért küzdöttem, de nem kaptam a női súly teljesen kiszorította azt előlem. Ez egy felfújható átlátszó párna volt, így láthattam lovasom gyönyörű fenekét ahogy kényelmesen ül arcomon.
- Most egy lehetőséged van mondta. Én még lovagolni akarok rajtad, nem vagyunk még kész, még vinned kell Érted? Nem hallak téged,!? nevette. Tudod, hogy egész éjszaka ülhetek a fejeden?
Ekkor kipréseltem egy alig hallható igent. Ekkor Zita felállt és én is zihálva fordultam hasamra, hogy újra lovaként szolgálhassam.
Megint a hátamra dobta a párnát, és kényelmesen rám ült. Tudod egy nő kényelme fontos. Most felkelsz vagy tudod mi... ! -parancsolta