szerepcsere, rávezetés, első történetem

Szeretném megosztani veletek egy izgalmas és tanulságos kalandomat. Először is, hogy tiszta legyen a kép, kapcsolatunkban én vagyok a domináns fél és bár mindketten elégedettek vagyunk ezzel a felállással, időnként mégis elkalandozunk tükörországba. Talán azért, hogy Timi, a párom ezáltal rávezethessen, mi is bújik meg lelke szégyenlősen óvott sötét zugaiban. Néha, bár elég ritkán lehetőséget kap arra, hogy átvegye az irányítást s ilyenkor mindketten érdekes tapasztalatokat gyűjtünk, amiket aztán sokszorosan kamatoztatva tudunk hasznosítani. Ilyenkor ő bizonyos keretek között eljátszhatja, hogy milyen uralkodó is lenne én pedig benne vagyok a játékban, ami természetesen legtöbb esetben számomra is igen izgalmas és főleg tanulságos. Néha egyértelműen tetten érem a rávezető szándékot és ha már megkaptam az ötletet, természetesen később hasznosítom is azt, ez nem lehet kérdés. Két módszerünk van a játékok biztonságos keretek között tartásához, az egyik a biztonsági szó (illetve jelzés), amit gondolom itt nem kell elmagyaráznom, illetve a párom számára van egy szimbolikus ruhadarab, egy amúgy formátlan és lényegében teljesen aszexuális hosszú pufikabátja, amivel kezdeményezheti a kifordított akciókat. Valahogy úgy jött ez a módszer képbe, hogy egyszer kedveskedni próbált és beszerzett egy tetőtől talpig dögös szerelést és úgy alakult, hogy majdnem lebukott, mikor idő előtt betoppantam. Hogy hirtelen eldugja előlem a meglepetést, felkapta a kabátot. Valahogy így kezdődött. Azután már nem tisztázható körülmények között megegyezés született, hogy amikor ebben a szerelésben jelenik meg előttem, így kezdeményezi, kéri el a vezér szerepet. Természetesen ez csak a jelzés, hogy kényelmetlenség nélkül és könnyedén érjen célba a szándék, rendszerint pár perc után le is kerül róla, valami sokkal vadítóbb megjelenést engedve szabadjára. Az utóbbi időben már régen volt rajta a kabát, sok munka és hétköznapi gondok mellett kevés alkalom adódott a játékra. Pár nappal ez előtt, azt kérte a párom, hogy tartsunk egy pihenős estét, amikor nincs munka vagy bonyolult szeánsz, csak kellemes vacsora, ráérős fürdés a kádban, filmnézés és hosszú szunyókálás másnap és hát egy ilyen kérésnek nem lehet ellenállni, így addig ügyeskedtünk, míg egy péntek estét sikerült teljesen szabaddá tenni. Aznap sikerült viszonylag hamar befejeznem napi teendőimet, gondoltam sietek haza, hogy kicsit rá tudjak hangolódni a délutánra. Be kell valljam vanillában nem vagyok annyira jó, számomra a kicsit erőteljesebb akciók a vonzók, de gondoltam igyekszem minél jobban felvenni a chill ritmusát. Amikor hazaértem, kis üzenet várt a hűtőszekrényen, hogy mielőtt bármit is tennék, nézzek meg valamit a számítógépemen. Egy hideg alkoholmentes sörrel a kezemben (igen, ez is egy perverzióm a sok közül, hogy nem alkoholizálok) kíváncsian ültem le a gép elé. Kattintottam és el is akadt a lélegzetem. Egy kis videót találtam a megadott helyen, melyben a párom volt a főszereplő. Lehet Spielberg nem lenne féltékeny az alkotásra, nekem mégis nagyon kedves meglepetés volt. Timi a jelzésértékű kabátjában, egy hatalmas sállal a nyakában és szőrös nyuszisapkában félősen de kacéran vigyorogva illegette magát a kamera előtt. Azt kérte a kis videóban, hogy fogadjak most szót neki és az odakészített dobozban lévő kellékeket felhasználva készüljek elő, mire ő is hazaér. Annyit még mertem csalni, hogy többször is megnéztem csinos eszkimószereléses páromat és megittam a sört, azután már kíváncsiságtól fűtve kutakodtam is a dobozban. Egy kis levélke is volt, arra kért, hogy csatoljam fel az erényövem (igen, van olyanom, nagyon sok játékunk van) és a kikészített köteleket, láncokat és lakatokat vigyem magammal az alsó fürdőszobába. Mivel nem tudtam pontosan mikor fog hazaérni és semmiképp se szerettem volna elrontani a játékot, ha már így készült rá, igyekeztem nagyon. Az erényöv egy kis fém ketrec, amit meglepően olcsón szereztem be kínából, ha nagyon ügyeskedem le tudom venni a lakat kulcs nélkül is, (persze csak ha van két szabad kezem) nem is szoktuk máshogy használni, mint nagyon ritkán együtt a hangulat fokozására, előbb-utóbb mindig lekerül. Ezt ott helyben magamra szereltem, a ruháimat mind fenn hagytam a fotelben, így cuccoltam le a fürdőszobába. A kis levélke utasításait hűen követve az egyik láncot a csap alatt megbúvó kis kampóhoz lakatoltam, amit azért szereltünk be még valamikor rég, hogy Timit néha stabilan tudjam rögzíteni hozzá. Nincs szem előtt, senki nem gondol semmi rosszat még ha észre is veszi, de most a rögzítés menthetetlenül rám várt. A többi instrukciót is követtem, a lánc másik felét a nyakam köré lakatoltam, a lábaimat is rögzítettem bokánál majd bekötöttem a szemem és a nyakamba készítettem a szájpecket, az egyik kezemre pedig rákattintottam a bilincset, a derekamon lévő vastag szíjhoz rögzítve hátul azt. A szájpecekkel és a bilinccsel ki akartam várni az utolsó pillanatot, nehogy valami közbejöjjön és a csontvázamat hetekkel később találják meg ebben a nehezen kimagyarázható pozícióban. Bár egyik lakathoz és a bilincshez sem volt kéznél a kulcs, így elvileg már a nyakamnál fogva is csapdába estem, de amíg szabad a kezem, gondoltam vész esetén valahogy megoldom a dolgot. Nem kellett sokat várnom, már hallottam is, ahogy nyílik a bejárati ajtó. Gyorsan bekaptam és szorosra húztam a szájpecket, és már kattant is a csuklómon a bilincs. Nem vagyok alárendelt típus, de ebben a helyzetben természetesen nagyon kalapált a szívem. A csukott ajtókon keresztül is tisztán kivehető volt, hogy fent mi történik. Hallottam, ahogy Timi a doboz hűlt helyéhez sétál, kicsit megállt, mint aki tétovázik, majd hallottam, hogy lehuppan az ágyra. A levetett cipők koppanását a padlón és a ruhásszekrény ajtajának alig kivehető nyikorgását is hallottam, sőt, mintha a nagykabát suhogását is kivenni véltem volna a zajok közül. Nagyon izgatott lettem, az erényöv iszonyatosan szorongatott már, de így megbilincselve nem tudtam könnyíteni szorult helyzetemen. A padlófűtés szerencsére kellemesen melegen tartotta alattam a csempét, de így is elég kényelmetlen helyzetben kuporogtam a földön a nem túl hosszú lánccal a nyakamban, felállni semmiképp nem tudtam volna, a térdelés is kérdéses, főleg, mert nem szerettem volna kárt tenni a berendezésben a rajtam csüngő láncokkal és lakatokkal. Így csak vártam és igyekeztem fülelni. Kényelmetlenül hosszú ideig nem történt semmi. Bennem nem csökkent az izgalom, bár a kényelmetlenség fokozódott, de ez csak élénkítette kíváncsiságomat. Halkan közeledett, a lépteket nem is hallottam, csak a kabát susogása volt kivehető. Timi belépett a fürdőszobába és csak állt. Kíváncsiságtól és izgalomtól feszítve vártam mi következik. Lassan és finoman félrehúzta szememről a kötést, a hirtelen erős fénytől hunyorogva igyekeztem felnézni rá. Hátrébb lépett, a kád szélére dobta a kabátot, ami alatt nem volt semmi és a fogasról a habcsók vagy inkább felhő puhaságú rózsaszín köntösébe burkolózott. Beleügyeskedte tappancsait a szőrös bumszli papucsába, leguggolt mellém és odasúgta: köszönöm. Csak ezt az egyetlen szót. Majd visszaigazította a szememre a kötést és kisétált. Kicsit megzavarodva vártam a folytatást. Fentről hallottam, ahogy az asztal mellett kihúzza a széket, hallottam a borosüveg nyitását is. Nagyon sok idő telt el, mire rájöttem, ebből a vacsorából úgy tűnik kimaradok. Bár nagyon éhes voltam, most mégsem ez foglalkoztatott. Hihetetlen, de felizgatott hogy mellőzött és még izgatottabban vártam mikor kerülök végre sorra. Egyre kényelmetlenebb volt a földön, már jó ideje hevertem ott, amikor hallottam, hogy újból mozgás támadt, reméltem most már én jövök. Hallottam, ahogy a fenti nagy fürdőkádba csobog a víz, még a fürdősó illatát is érezni véltem, bár ez lehet, csak érzéki csalódás volt. Azután csend. Nagyon-nagyon hosszú csend. Kezdtem kissé pánikba esni, már nagyon nehezen tudtam úgy helyezkedni, hogy ne fájjon valahol a kemény csempe nyomása. Órák teltek már el, mire hallottam, hogy csurog le a víz a kádból. Már nem volt annyira izgalmas a kaland, mindenem elgémberedett, kényelmetlenné vált a helyzet, persze ezt nem vallottam volna be, mert kemény pasi vagyok ugyebár, de már inkább nyüszíteni lett volna kedvem. Pedig sokszor előfordult már, hogy Timit órákig megkötve tartottam, de hát nem véletlenül ő az alárendelt párosunkból. Neki ez a kín kéj is, számomra kezdett sok lenni a tortúra, de azért tartottam magam, hogy amikor végre jön és játszadozni kezdünk, ne okozzak csalódást. Hallottam a konyhában kis motoszkálást, azután a közeledő lépteket. Amikor belépett, valamit a földre rakott elém, majd hallottam, ahogy újra felölti a nagykabátot. Nagyon nagy kedvem lett volna kimondani a menekülő szót végre, mert mindenem sajgott, de még tartottam magam, úgyis mindjárt szabadulok. Levette rólam a szemkötést, most már nem volt erős a fény, csak egy kis éjszakai lámpácska világított a sarokban. Lassan tisztult ki szemem előtt a kép, miközben megkönnyebbülten hagytam, hogy Timi a rögzítéseimmel bíbelődjön. Előttem a földön egy tálcán illatos húsleves, apróra kockázott szaftos hús krumplipürével és egy csinos krémesebb sütemény volt. Nem nagy adagok, voltam annyira zavart, hogy nem is furcsálltam a dolgot, de valamit mégis észrevettem. Van egy kutyatálunk is, persze kutyánk nincs, ez Timié, ha háziállatosat játszunk, ebből kell falatozzon. Itt volt a kutyatálkája is és egy üveg bébiétel. Itt az alkalom, már tudtam, hogy miután elenged, visszakapom domináns szerepem és bosszút állhatok. Nagyot tévedtem. Miközben igyekeztem befogadni a látványt, a bokáimat összekötő láncot a bilincsemhez, ezzel együtt derekamhoz rögzítette. Nem túl közel, de elég kellemetlen lett a pozíció, mivel a maradék mozgásszabadságom is odalett, épp csak kicsit vonaglani tudtam a földön, persze csak amíg a láncom eresztett. Még fel sem ocsúdtam, amikor egészen közel hajolt és a fülembe súgott. - nagyon köszönöm neked a kellemes és nyugodt estét, ígérem, hogy holnap úgy hálálom meg, hogy a szavad is eláll, mindent vágyad teljesülni fog. Ugye szeretnéd? - Ha nem lett volna rajtam az erényöv, minden bizonnyal veszélybe került volna a csempe. Csendben bólogattam, a szívem hangosan kalapált. - még egy kérésemet ugye teljesíted, amire nagyon vágyom ? Ígérd meg kérlek, sokat jelentene nekem - Egy ilyen kérésnek ebben a hangulatban és teljesen összezavarodottan nem lehet ellentmondani, csak bólogattam lesütött szemmel. Legszívesebben azonnal letepertem volna illatos páromat abban a pillanatban. - ígérd meg, hogy egy szót sem szólsz pár percig kérlek - olyan édes és kéjes volt, hogy bármit megígértem volna, pár perc csend nem tűnt nagy árnak. Ahogy újra bólogattam, lassan felállt mellőlem, miközben lehelet finoman végigsimogatott. Mintha áramütés ért volna beleremegtem, olyan kontraszja volt puha meleg érintésének a láncok és a padló durvaságához képest. Mikor lassan felállt, újra ledobta a kabátot, a fehér plüss kezeslábas pizsoma-overálja volt alatta. Leguggolt a finom ételekkel megrakott tálca mellé és kislányosan egy ujját a szája előtt tartva csendre intett, nem mintha a számban lévő golyótól túl sokat tudtam volna beszélni. Azután közelebb húzta a kutyatálat, mire felocsúdtam, egy pillanat alatt beleöntötte a levest, majd ráborította a krumplipürét, és a süteményt is. Összezavarodva figyeltem, inkább csak befogadtam a látványt, nagyon gyorsan történt és nem igazán értelmeztem mi zajlik a szemem előtt. Kinyitotta a bébiételt, egyik kezével mélyen beletúrt a kotyvalékba, miközben a másikkal beleborította a bébiételt is és jól összenyomkodott mindent. Egyszerűen lefagytam a látványtól, hirtelen nem tudtam mi történik körülöttem. Egy gyors mozdulattal kioldotta a szájpeckemet, majd kilibbent az ajtón. Mielőtt becsukta volna, még vissza nézett a válla fölött és annyit mondott - amikor visszajövök, tökéletesen legyen tisztára nyalva a tál, csak akkor szabadítalak ki. - ezzel becsukta az ajtót.
Ebben a történetben nem részletezem mit kellett kiállnom, annyit elárulhatok viszont, hogy reggel jött csak vissza a párom, hogy kioldozzon. Addigra nem volt erőm felkelni a földről azonnal. Természetesen délelőtt én is megkaptam a jutalom kényeztetésemet és az emberi finom táplálékot, azután szunyókáltam egy jól megérdemeltet. A lánc falhoz rögzített felét le sem vettük aznap, este a párom kézen fogott, mint ifjú szerelmesek csendben mosolyogva visszasétáltunk a fürdőszobához és egyetlen szó nélkül a nyakára kattintotta a lakatot, majd kicsit lehajtott fejjel és sóvárgó tekintettel pislogott fel rám. A gondolatébresztést megkaptam, míg élek nem felejtem el, de most már visszaáll a normális szereposztás. Már tudom, mennyire kell gonosznak lennem és mindent meg is teszek, hogy túlszárnyaljam a magasra tett mércét. Legközelebb elmesélem a következő hétvégénk hogyan telt, amikor nemes bosszút álltam ezért.

Ez a történet teljes mértékben kitalált, a valósághoz semmi köze és Timi nevét is azért változtattam meg Lauráról, nehogy félreértés legyen. Köszönöm, hogy elolvastad :)