Grezzo (39)
Switch, Szadista
Férfi, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Csak Ő az, aki kell

2011. 01. 01. 23:34 | Megjelent: 832x
Egyetlen mozdulattal, egy olyan mozdulattal, amit nem hogy nem nehézkes megtenni, de amit a teste órák óta kívánt, véget tudott volna vetni neki. De Ő mégsem ezt választotta.
Lábait egy nagy terpeszben, szinte spárgában lekötöztem két fix emelvényhez, és elé lógattam egy kötelet, tőle olyan távolságban, hogy csak lábujjhegyen érje el, éppen csak. Ha elengedte volna a kötelet, arccal a földre zuhant volna. Mivel a kötél rövid volt, a lábai pedig fixek, nem is tudott volna visszakapaszkodni a kötélre. Egy kinyújtózott, meglehetősen kényelmetlen pózban kellett tartania magát. Elmondtam neki, hogy nem engedheti el a kötelet, majd elmentem. Négy órára magára hagytam. Ennyi kellett ahhoz, hogy kellően elfáradjon.
Visszajöttem. Odasétáltam hozzá, és alaposan végigmértem. Már látható volt rajta a fáradtság.
- Egy szót sem szeretnék hallani – suttogtam neki. A nyakától lefelé végigcsókoltam, a mellén, a hasán át, és belekóstoltam a puncijába is. Hogy ne felejtse el lélekben összekapcsolni az elkövetkezőket a kéjjel. Aztán visszatértem a mellbimbójához. A fogammal tépkedtem, az ujjaimmal húzgáltam őket az első szisszenéséig.
- Rendben – kimentem, és feltettem vizet forralni. Közben rágyújtottam egy cigire, és visszamentem hozzá. Megálltam előtte, és csak néztünk egymás szemébe. A tekintete időnként a cigire vetődött. Látszott, hogy fél tőle. Imádom a szemében ezt a félelmet. Minden ösztönöm rárontana ilyenkor. Kint a víz már olyan forró volt, amit a kezem nem sokáig bírt. Melegítettem még egy kicsit. Majd fogtam a lábos nyelét, és bementem. Amikor meglátott, eluralkodott rajta a félelem. Úgy tűnt, feladja, elengedi a kötelet, és véget vet a játéknak. De uralkodott magán. Ezt kellett megtanulnia: uralkodnia félelmein, hogy beteljesüljenek a vágyai. És persze az enyémek. Meglendítettem a lábost, ő pedig összeszorított szemekkel és arccal várta az egész testét elborító fájdalmat. Gyönyörű volt. Soha máskor nem ilyen szép, mint akkor. Visszafogtam a lábos lendületét, és gyönyörködtem benne. Észrevette, hogy nem loccsant a testén a forró víz. Kinyitotta a szemét, és értetlen zihálással pillantott rám. Az előbb még félt tőle, most pedig már várta. Felkészült, elfogadta a rá váró fájdalmat, és most hiányzott neki, hogy nem kapta meg. Frusztrálta a hiányérzet, nyugtalan lett, és zavart. Erre a zavartságra vártam. Vettem egy hirtelen lendületet, és a felsőtestére lendítettem a vizet. Halk, izgató kis nyöszörgést hallatott csak, és gyors ütembe préselte ki magából a levegőt. Imádtam ezt a csöndet. Az alázat csendje, amelyet csak az erekciót okozó édes vergődés hangja fűszerez. A hasán és a mellén kivörösödött a bőr, ahol a víz érte. Közel sétáltam hozzá, és végigsimogattam az izzó bőrét. Néhol belekarmoltam, hogy lássam mennyire érzékeny, de nem reagált semmit, csak a szemét csukta be. Tetszett, nagyon szép volt. Jól esett gyönyörködni benne.
Még szebbé akartam tenni. Elővettem egy pálcát. Vékony, rugalmas, műanyag pálcát. Finoman rajzolgattam vele a bőrére. Játszottam vele, hogy kibontakozzanak az érzései. A kíváncsiság, a vágy, a félelem. Aztán kissé oldalra léptem, hogy neki kezdhessek. Középerős ütésekkel kezdtem vesszőzni a hasát. Néhány ütés a melle aljára is jutott. Nem adott magából hangot, csak összerezzent minden ütés után. Nem számoltam, hogy hányat adhattam neki. Az édes-kéjes hangját akartam hallani, amit megtiltottam neki. Tűrte. Sokáig tűrte. De mindig meg lehetett törni. Az egyik ütésnél végül végre felszisszent. Végre volt miért megbüntetni.
- Azt mondtam, hogy egy szót sem akarok hallani.
Nagy lendülettel, teljes erőből húztam rá a következőt. Mivel jóval nagyobb volt, mint az addigiak, ezt már nem bírta szisszenés nélkül. De a hangja újabb büntetést kívánt. Minden ütésemet nyögés, és minden nyögését büntetés követett. Egy-egy ütés fel is hólyagosította a bőrét. Annyira csodás volt hallgatni a visszafogott búgását, hogy nem bírtam abbahagyni. Az oldalára is adtam pár ütést. Minél többet kapott, annál jobban kívántam, és imádom, ha a végletekig fel van bennem korbácsolva a vágy. Csak az tudott véget vetni a gerjedtség okozta mámornak, amikor össze tudta magát annyira szedni, hogy ne adjon ki magából több hangot. Éreztem, hogy elértem azt a pontot, amikor a legkielégítőbb lehet a gyönyör. Kötöttem egy övet a derekára, amire súlyt akasztottam, hogy még nehezebben tartsa magát. A fáradság és a fájdalom annyira uralta már a testét, hogy a libidómat pattanásig feszítve vergődött.
A saját kényelmem érdekében egy kis síkosítóval átkentem a segglukát, mert ott volt könnyebben hozzáférhető. Mögé álltam, és kiszabadítottam erekciótól szabadulni képtelen farkamat. Belé hatoltam, és a derekába kapaszkodva kezdtem a jól megérdemelt kielégülés felé vágtatni. Amúgy is kimerült teste utolsó erejével kapaszkodva lógott a kötélen, gyötrődött a végkimerültség határán. Fejét lógatva vára, hogy végre végezzek vele. Szótlan kínlódása és a befejezésért remegő teste meghozta a várt kéjt. Beleengedtem mindent, amit az elmúlt pár óra és a szolgálatkész alázata kihozott belőlem.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.