Hagyom

Csak hagyom, hogy nézz és te hagyod hogy nézzelek.
Hűségedben kétkedek.
Nem tudsz meggyőzni ha nem akarom hiába szánja hátamat a karod végére ragasztott sok karom.
Hiába sikoltottál és dobáltad magad, a bilincs lehullott, a gyanakvás megmaradt.
Hagyom, hogy eljátszd még az utolsó szereped.
Hagyom hogy elvidd szobámból a szemeted.
Hagyom, hogy emberi méltóságod még megmaradjon, hogy a féltékenységed már ne zavarjon
Elmész büszkén és felemelt fejjel, holnap áldozatként másik áldozat után nézel.
Kéred a telefonszámod amit kaptál megmaradhasson.
Kéred, hogy a lánc a nyakadon tiéd maradjon.
Legyen a tiéd és vidd el mindened.
Ne emlékeztessen rád semmi még az sem ami tőlem ered.
Kell a kispárna amire lehajtottad a fejed, és bőröndödbe kerül a ruhád amiben felkeltetted jókedvemet.
Hagyom, hogy azt is eltedd amihez semmi közöd.
Vidd a tükrömet a telefon tokot és a dísztököt.
Hagyom, hogy elmenj és nézem a szemed.
Zavart vagy és a koncentrálás sem megy.
Szétnyílik a bőrönd ahogy kifelé ügyetlenkedsz és kihull a sok munkával bepakolt holmi amit ismét felszedsz.
Az ostor ami megtanított az alázatra.
A mű férfiasság ami elemre vár és nem más kapcsolatra.
Kihull a szép törölköződ amibe testem verejtékét törölted.
Ami akkor kellett amikor nevemet üvöltötted.
Kihull még egy könnycsepp a szemedből de még sértve vagy.
Nem a nőm, hanem a szerencsétlenségem ami épp elhagy!