Egy régi történet

Már régen terveztük, s nagyon szerettük volna, ha nem csak alkalmanként tudnánk találkozni, hanem több napig együtt tudnánk maradni, s játszani. Már mindketten nagyon vártuk ezt a hétvégét.
Csütörtök délután még hazautaztam, mert volt egy kis elintéznivalóm. A kislakás kulcsát neked adtam, s megbeszéltük, hogy tiszta, csillogó- villogó lakással vársz, s kijössz elém az állomásra.
Így is tettél. Kézcsókkal köszöntél, s a csomagjaimat természetesen te hoztad. A kislakáshoz érve ajtót nyitottál előttem, lesegítetted a kabátomat és a csizmámat. Ezután jó szolgához illően lábat csókoltál. Jutalmul egy mosolyt kaptál, s lábammal végigsimítottam az arcodon amit te egy újabb lábcsókkal köszöntél meg.

- Engedj egy kád meleg vizet, addig megnézem, milyen munkát végeztél!- utasítottalak.

- Igenis Úrnőm. - felelted engedelmesen.

Míg te is leöltöztél, s a fürdőben tevékenykedtél, körbejártam a házat. Jó munkát végeztél.
Készen van a fürdővize, Úrnőm.- mondtad az ajtóban meztelenül térdelve, s a szemembe nézve. Hiszen tudod, hogy utálom, ha nem a szemembe nézel, ha velem kommunikálsz.

- Helyes. Eredj, készítsd el az ebédet, de ha szólok, ugrasz rögtön!

- Igenis Úrnőm. - tűntél el a konyhában.

A fürdőkádban a víz melegségét élvezve azon gondolkodtam, akkor hát kezdjük el a játékot, ha már idejöttünk. Érted szóltam, s jó szolgához mérten pár perc múlva kopogtál az ajtón.

- Gyere be!- Mosd meg a hátam, majd törölgess szárazra!

Megtetted, de a meztelen női testet látva a farkad is működésbe lépett… Amit egy pofonnal jutalmaztam, hiszen nem kaptál engedélyt az erekcióra. Majd elmentél befejezni a főzést, s megteríteni.

- Az előbbi engedetlenséged miatt te most nem eszel! Mellettem térdelve fogod végig nézni, ahogyan eszem.

- Igenis Úrnőm. - térdeltél mellém.

- És mégis mit képzelsz, meztelenül fogsz ebédkor az asztal mellett lenni??!! Szerinted mióta szokás ez??? Takarodj, vegyél fel egy boxert, és hozd ide a nyakörvedet a pórázzal!

Szádban a nyakörvvel és a pórázzal, boxerben tértél vissza.

- Hogy valami hasznodat is lássam, amíg ebédelek, te leszel a székem.

Rád adtam a nyakörvet a pórázzal együtt, utóbbit az asztal lábához kötöttem, s rád ültem. Te csendben, lehajtott fejjel vártál. 20-30perc múlva éreztem, hogy néha-néha meg-megremegsz, de nem törődtem vele. Ebéd után eloldoztam a póráz végét.

- A főztöd elmegy egynek, de ettem már jobbat is! Most szépen beviszel a hátadon a szobába, majd visszajössz, elpakolsz, elmosogatsz, rendet teszel. Készen vagy, a szobám előtt térdelve vársz.

- Igenis Úrnőm. - indultál meg kicsit nehézkesen, így invitálásképpen rácsaptam a fenekedre az asztalon lévő fakanállal.

Beérve a szobába elkezdtem kipakolni, felöltözni, s elindultam a fürdőszobába, hogy rendbe tegyem a hajam. Majd láttam, hogy itt még nem tettél rendet. Biztosan majd a konyha rendbetétele után jössz ide…Gondoltam. Ám tévedtem, mert elfelejtkeztél erről. Pórázon vezetve vittelek a fürdőszobába.

- Elfelejtettél felmosni, szolga! Nyald fel a vizet, amit nem takarítottál össze!- vágtalak pofon nyomatékosítva szavaimat.

- Igenis Úrnőm. - kezdtél a feladatnak szomorú szemekkel.

Én a fürdőkád szélén ülve, mosolyogva figyeltelek. Nem mertél rám nézni, tudtad, hibáztál. Mikor befejezted, nem hagytalak unatkozni:

- Gondolom azért nem engedted le a vizet, mert szomjas vagy. Hát tessék, ihatsz Úrnőd fürdővizéből.

- Köszönöm a megtiszteltetést, Úrnőm. - kezdtél volna inni, de nem érted el. Kérdő szemekkel néztél rám:

- Nem érem el, Úrnőm.

- Hát akkor mássz be s igyál úgy.

- Igenis Úrnőm.

Bemásztál, viszont így tiszta víz lettél.

- Ilyen vizesen nem jössz be a szobába összevizezel nekem mindent! Eredj ki, száradj meg, s hogy ne töltsd haszontalanul az időt, szedd össze a falevelet!

Ijedten néztél rám, de nem ellenkeztél. A nappaliban egy könyvet olvasva a szemem sarkából figyeltelek. Ügyes voltál, mert egy fél óra elteltével az ajtó előtt térdeltél. Tudtad, csak engedéllyel jöhetsz be.

- No, készen vagy, szolga?

- Igen, Úrnőm.

- Szeretnél bejönni, fázol?

- Igen, Úrnőm, szeretnék bemenni, és fázom is. - néztél rám könyörgő szemekkel.

- Megszáradtál?

- Megszáradtam, Úrnőm.

- Rendben van. Akkor megvárod, míg ezt a fejezetet befejezem, miattad nem hagyom ott.

- Igenis, Úrnőm, ahogyan jónak látja. - néztél rám szomorúan, s lehajtottad a fejedet.

10perc múlva érted mentem, beengedtelek, s levettem rólad a pórázt. Teljesen átfáztál.

- Menj, nem engedtem le a fürdővizem, engedj hozzá langyos vizet, fürödj meg, törölközz meg, s lábcsókkal jelezd, ha készen vagy!

- Igenis, Úrnőm, köszönöm a kedvességét.

Miután készen lettél, visszatettem rád a nyakörvet egy másik, állítható pórázzal.

- Most pedig játszani fogunk. Eldobom ezt a gumicsontot 10-szer, s ha mindig visszahozod, jutalmat kapsz.

9szer sikerült szépen visszahoznod, de tizedjére sajnos túlságosan rövid volt a póráz. 

- Úgy látom, gyengus vagy még a játékhoz is, erre sem lehet használni téged!

- Elnézését kérem, Úrnőm.

- Nincs elnézve. Büntetésből 10et kapsz a fenekedre. Hozd ide a pálcát, s térdlej az ágy elé, majd hajolj rá!

Így tettél, kezedet az ágy lábához bilincseltem.

- Számolod!

- 1-2-3-……..-8-9-10.

A végére szép csíkos lett a feneked. Eloldoztalak.

- Köszönöm a büntetést, Úrnőm. - csókoltál lábat.

- Pihenésképpen TV-zem egy kicsit, s te leszel a lábtartóm. Ami nem jelenti azt feltétlenül, hogy te is nézed, max hallgathatod!

- Értettem, Úrnőm - álltál elém négykézláb boldogan.

Egy kis idő elteltével meghallottam, mintha a gyomrod korogna.

- Hm… El is felejtettem, hisz te ma még nem is ettél semmit. Csak nem éhes vagy???

- De igen, Úrnőm.

- És szeretnél enni?

- Igen Úrnőm.

- No akkor gyere. - pórázon fogtalak, s kivezettelek a konyhába. - Látod, gondoltam rád, s otthonról elhoztam neked a maradékot. - Öntöttem eléd a földre a tálkádba a húslevesből, tökfőzelékből, törtkrumpliból és sült húsból álló maradékot. - Most pedig ezt lepisilheted, mivel gondolom a megivott víz is kezd feszíteni…

- Igen Úrnőm. - lepisilted, s mohón kezdted enni. Az arcod is alig látszott ki. A széken ülve, mosolyogva figyeltelek, s a lábammal néha meg-megbökdöstelek.

- Köszönöm a vacsorát - mondtad murcosan az evés befejeztével.

- Eredj, mosakodj meg, ne ilyen malac kinézettel gyere be!

Végezve az ágyban fekve vártalak. Te megmasszíroztad a hátamat, beszélgettünk közben, s addig csókoltad, masszíroztad a lábam, míg el nem aludtam. Majd az ágy végében a földre kucorodva a mai napon gondolkodtál mosolyogva egészen addig, míg el nem szenderedtél….


A hétvége további részét majd máskor. 