Csak egy történet

Délután 16.00-ra beszéltük meg a találkozót. Jó szolgához illően 16.00-kor pontban csörög a kaputelefon. Felengedlek.
Belépsz az ajtón, és rögtön kézcsókkal köszönsz, amit mosolyogva fogadok. Majd szólnom sem kell, előttem térdelsz, kezedben a nyakörved, s nekem nyújtod. Elveszem, te pedig fejedet lehajtva várod, hogy a nyakadba tegyem. Imádod viselni. És imádom, mikor rajtad van.
Ezt követően lábcsókkal üdvözölsz. Szeretem nézni, ahogyan hasra veted magad előttem és átéléssel, érzéssel, gyengéden csókolod a lábam. Érzem rajtad, akkor és ott, számodra „ez a hely a legjobb a világon”.
Nyakörvedre pórázt teszek, s miután levetted a cipődet, bevezetlek a szobába. Négykézláb jössz utánam.
A szobába érve rögtön feltérdelsz, így várod a következő parancsot.
- Vetkőzz! – szólok neked.
S te már teszed is. Meztelenül, nyakörvben pórázzal és erényövben térdelsz előttem. (Jól tudjuk, hogy egy szolga farka erényövbe való. Ennek megfelelően viseled. Találkozón kívül is, ha úgy kívánom.)
Ekkor a mindenkori kezdeti zavarod kezd elmúlni. Megnyugszol, tudod, jó kezekben vagy.
Leülök a kanapéra, magam elé parancsollak és lábcsókot kérek. Tenyeredbe veszed a lábam (ne nekem kelljen tartanom ugyebár), és elkezded csókolni.
Sokfajta lábcsók van. Akár egy találkozón belül is 4-5 féle lábcsókot adsz. Ez most még csak a light-osabb, bemelegítős fajta. De bármelyiket is add, mindegyiket önzetlenül adod. Imádom. Sosem unjuk meg.
Mikor már érzem, a hangulat kellőképpen a helyére került, négykézlábra parancsollak és megkérlek, támaszkodj a könyöködre. Így a feneked kiszolgáltatottá válik. A heréiddel együtt.
Lábammal szélesebb terpeszre sarkallak. Heréidre kötelet teszek, melynek másik végét az ajtókilincshez rögzítem. Így kérek még lábcsókot. Abból sosem elég ugyebár.
Előrehajolsz a lábaimhoz, én fokozatosan, apró lépésekkel hátrálok. A kötél teszi a dolgát, folyamatosan feszíti a heréidet, ahogyan távolodsz, s jössz a lábam után. Amikor úgy érzem, tűrőképességed határát nem soká elérjük, megállunk, s adott feszülési távolságban csókolod a lábam.
Élvezzük. Nem szólsz, hogy fáj, nem nyafogsz, hogy feszít a kötél. Csak csókolod a lábam. Majd megkegyelmezek neked, s előrébb lépek, minek következtében te hátrébb mész, ezáltal nem feszít már úgy a kötél. Megköszönöd, kapsz pár másodperc pihenőt, s újrakezdjük.
Ezt játszuk többször, míg érzem rajtad, kezded átérezni a tehetetlenséget és valamiféle alázat is érződni kezd a lábcsókodon.
Eloldozom a kilincstől a kötelet. Megköszönöd.
- Maradsz! – szólok rád, és természetesen te nem mozdulsz.
Heréidről a kötelet nem veszem le, csak hagyom kicsit pihenni. Kezembe veszem a korbácsot, s elkezdem simogatni vele a hátad. Nagy sóhaj kíséretében megadod magad. Tudod, mi következik.
De még nem most.
Simogatom a hátad. Jól eső bizsergés fut végig a testeden. Szereted a korbácsot és tudod, hogy élvezem. A korbács szárai felfelé és lefelé járnak a hátadon. Majd ismét fel, s ismét le….. Farkad feszíti az erényöv, a kötél pedig kis mértékben a heréidet. Átérzed a helyzetedet. Ahogyan előttem, kiszolgáltatva pucsítasz.
Aztán egyszer csak lecsapok. Bal és jobb fenékpofádra is kapsz 10-10 gyengébb korbácsütést, majd 10-10 erősebbet. Van, mikor „véletlenül” a korbács vége elkapja a heréidet. Ekkor felszisszensz kicsit, de nem szólsz egy szót sem.
Az erősebb 10-10 után ismét csak simogatlak. Tested bizsereg, farkad feszül. És élvezzük.
Majd kezembe veszem a heréden lévő kötél végét, megfeszítem, ameddig jónak érzem, lábam a szádhoz teszem, te csókolod, miközben korbácsollak. Ezek már nem gyengébb ütések, s nem is rendszerezettek. Bár arra figyelek, több „véletlen” legyen benne.
Ahogy az erősebb ütések záporoznak, egyre hevesebben, egyre nagyobb alázattal csókolod és öleled a lábam. Vonaglasz előttem, farkad feszül, néha meg-megnyikkansz, de összességében csendben tűröd.
Majd mikor már érzem, a fájdalomtűrő képességed határán vagyunk, vége. Magamhoz ölellek, kapsz egy puszit a homlokodra.
- Ügyes voltál. – dicsérlek meg.
- Köszönöm Úrnőm. – válaszolod.
Megengedem, hogy a sarkadra ülj, és megsimogatom az arcod. Te pedig hálásan tekintesz rám.
Pihi után folytatjuk. :)