mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Rabszolga-tábor a Duna-Tisza közén (4)

2018. 10. 17. 21:23 | Megjelent: 1624x
Míg a csajok elhúztak a legközelebbi város felé, én visszaügettem a tó partjára, a srácaimhoz. A srácok már kissé félve vártak, mert sejtették, hogy a kellemes és kéjes délelőttjükért még lesz büntetésük, ha nem is azonnal itt, de majd később, másutt.
Nem is csalódtak, mert amint visszaértem hozzájuk s ott találtam őket sorban térdelve a tó partján, kezük a tarkójukon összekulcsolva, próbálva magukat annyira kihúzni így, amennyire csak tudták s ezzel is próbáltak jó pontokat szerezni nálam s mutatni, hogy ők milyen jó testalakúak, izmosak, mondhatnám „kívánatosak” egy dom szánára is.
Magamban jót nevettem ezen a törekvésükön, de el kellett ismernem, hogy azt is tudták, hogy ma délelőttre nem is őket választottam volna, hanem a két vendég domok rabszolgáit, így arra is számíthattak, hogy már csak a mai négy óráig tartó közel két s fél – három órát töltik velem s utána már más domókkal lesznek.
Azért úgy döntöttem, hogy ha az eddigi időben – dél előtt - a csajokkal, kellemesen és kéjesen „szórakozhattak”, akkor a további időben, a még hátralévő délutáni időben, igazi rabszolga szeánszon vegyenek részt.
Ezért eléjük érve s lépve, már morcos arccal közöltem velük, hogy túl kellemes volt a dél előtt, de a továbbiakban az igazi énemet fogják megismerni:
- Húzd ki magadat, te köcsög! Nem anyámasszony katonája vagy, hanem most az én rabszolgám, úgy is viselkedj! Kezeket hátra, fenék mögött összefogni! – adtam ki a parancsot s felemelve a lovaglópálcát, annak ütésével, nyomatékosítottam is parancsomat.
Nem kicsiket, de jó nagyokat, csattanósakat ütöttem rájuk, kit, hol s hányszor értem.
Volt is sziszegés, gyengébb jajgatás, de az azonnal abba is maradt az újabb ütésekre.
Mikor kicsépeltem magamat s fújtam egy nagyot, mint aki kifújja magából a dühét, visszaléptem a lovamhoz s fém bilincseket vettem elő a nyeregtáskámból s mindegyiket - csuklóiknál fogva - összebilincseltem, de jó szorosan, majd azonnal fel is rántottam a karjánál fogva s meg is löktem, miközben a lábamat kitéve el is gáncsoltam azokat. Jó nagyokat estek – esetlenül - mert a kezeiket nem tudták használni esésük tompítására.
Még arra is volt gondom, hogy ne külön-külön érkezzenek a tóparti homokra, hanem egymásra essenek, ez így fájdalmasabb volt mind annak, aki esett, de annak is, akire esett.
Most nem volt feljajdulás, mindegyikük ügyelt nagyon a szájára, összeszorított szájjal estek, de azért kis sziszegés már leéréskor ki-, kicsusszant.
Mivel „kicsi rakás volt”, ami nagyobbat kívánt , így „véletlenül” én is elbotlottam egy kilógó lábban, s rájuk estem, a rakás tetejére.
Ez igen csak váratlan volt nekik is, így szinte egyszerre jajdultak fel.
- Kuss, nem adtam engedélyt beszélni! – kiáltottam s alaposan meg”nyomorgatva” az alattam lévőket, többször vissza-, visszaesve, kaptak még egy kis „áldást”.
- Igenis, Uram! – kiáltották szinte egyszerre, de azért egy-egy jajdulás is volt ebben. 
Végre sikerült felállnom s egyenként rángattam fel őket is a talajról. Volt kit a hajánál fogva, de volt kit a nyakánál, de legrosszabbul az utolsó járt, mert az kicsit elfordult, mikor lekerültek róla a többiek, a hátára hengeredett, de nem sokáig, mert a farkánál ragadtam meg (igaz töppedt volt s kicsi), de sikerült a hosszú, körzetében lévő szőrből is hozzáfogni, így alaposan meghúztam azt is, meg a farkát is, így igencsak sikított fájdalmában.
- Adtam engedélyt zajongani? Itt csak én ordíthatok! Megértve? – dörögtem s a srác már be is fogta a száját, ezt hallva, mivel a többi három is igen csúnyán nézett rá, további büntetéseket várva ezért tőlem.
- Igenis, Uram! Csak Uram kiabálhat itt. – harsogta a srác, mire elnevettem magamat, olyan mókás volt a helyzet.
A négy srác, a rabszolgák elhűlve néztek rám. Nem tudták, hogy mit csináljanak: maguk is nevessenek velem, vagy komoran-komolyan hallgassanak.
Ezért mindegyik lehajtotta a fejét, a homokot nézte mereven.
- Megengedem, hogy nevessetek! – szóltam rájuk vigyorogva.
- Sőt még azt is, hogy csapdossátok a kezeiteket össze, vagy megcsapdossátok a térdeiteket. - tettem hozzá s vártam.
Vártam, vártam, de hiába.
Nem történt semmi.
- Nem hallottátok? Csapdossátok a kezeiteket össze, vagy megcsapdossátok a térdeiteket meg azokkal! – ordítottam rájuk, de már hangosan s haragosan.
Azok csak álltak,lehajtott fejjel s csak az egyik mert halkan megszólalni:
- Uram, állni is nehezen tudunk, a kezeink csuklóban össze vannak bilincselve hátul, így biztosan – legnagyobb sajnálatunkra – nem tudjuk parancsát végrehajtani. – nyögte ki.
- Aha, szóval rossz, végrehajthatatlan parancsot adtam? – kérdeztem meg vészjóslóan.
- Nem, nem, dehogyis, Uram. – szólalt meg egy másik. A harmadik hozzátette:
- Máris próbálom megtenni Uram, de melyiket? A kezeimet csapdossam össze, vagy a térdeimet csapdossam meg a tenyereimmel? – buzgólkodott az.
- Csak tedd, ha tudod! – parancsoltam s karba tettem a kezemet, úgy néztem.
Az tényleg buzgólkodott. A háta megett a kezeit, pontosabban a tenyereit az összebilincselés ellenére próbálta összecsapdosni, de alig hallatszott, természetesen.
Mikor erre rájött, akkor próbált állásból összegörnyedni úgy, hogy a combjai csattanjanak, a mellkasán s az adjon hangot, de ez sem sikerülhetett. De legalább megpróbálta.
Ekkor a harmadik levetette magát a homokra, eleve az oldalára esve s a második ötletét ellopva fekve rántotta fel a lábait, így már némi hanggal csattantak azok a mellkasán.
- Bravó, bravó! – dicsértem meg a harmadikat s jutalomképpen hatalmasat húztam a talpaira, de kapott a feszülő, behajlított popójára is kettőt, egyet-egyet ide-s oda is.
- Kövessétek! – mutattam rá a másik háromra, majd mikor ők is már lent hevertek a homokban s fel- felrántották a lábaikat, ők is kaptak a talpaikra s popóikra.
Azt gondoltam, hogy amit itt a tó partján lehetett, azt megtettük, így megparancsoltam, hogy a két rabszolga szálljon lóra s ebben segítség őket a lovagolni nem tudók, ezért kiengedtem azok bilincsét. Többszöri kísérletre végre mind a ketten a lovaik hátán maradtak, így újra hátrabilincseltem a gyalogos rabszolgák csuklóit, de mind a ketten kaptak egy-egy „hámot” a farkukra és golyóikra s azok végét a már lovon lévő rabszolgák nyeregkápájához erősítettem.
Végig néztem rajtuk, majd elnéztem az út irányában is, de csak elvétve lehetett azon forgalmat látni.
Úgy vezettem hát a lovasokat, hogy ne kerüljünk közel a birtok határához s az országúthoz se, de azért olyan tempót diktáltam, hogy a gyalogos rabszolgáknak futniuk kelljen, ha nem is túl gyors iramban.
Néha – néha, rá- ráütöttem az egyik-másik ló tomporára, mire az megugrott és megrántotta a nyereghez kötött zsinórt, így a futók farkai-zacsijai is megrándultak, de nem csak az történt, de meg is szorultak a hurkok, ami nem kis kínt okozott azoknak.
Nem mertek feljajdulni, de láttam, nagy kínt okoztam ezzel, így csak kétszer tettem meg.
Hamarosan már beporoszkáltunk a karámokhoz, majd lenyergeltünk, kioldoztam a futókat s azok addig piheghettek, míg a másik kettő a lovakat lecsutakolta, beállította a karámjukba.
Mg nem volt négy óra, mikor végeztek, így még pár kör futás mind a négyüknek a karámban a lovaglóostor bíztatásával belefért az időbe.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.