vágyálom: másnap

Telefoncsörgésre ébredtem.
Rá se néztem, csak fölkaptam a telefont: -Igen?
- Miiii? Mit képzelsz kivel beszélsz te féreg!!!!

Azonnal kitisztult a fejem. Ez elég jó kis ébresztő volt.
- Bocsásson meg Úrnőm! Kérem ne haragudjon!
- Hol vagy most?
- Itthon vagyok Úrnőm!
- Készülj! Mindjárt ott vagyok! Folytatjuk amit tegnap elkezdtünk. Legyél kész mire ott vagyok! 5 perced van!

Úristen! 5 perc! Rendbe kell szednem magam! Folytatjuk a tegnapit? Biztos tágítani fog az Úrnő! Megborzongtam. Megint meg fog dugni. Alig várom!
Éppen hogy készen lettem és már csöngettek is.

Az Úrnő gyönyörű volt mint mindig. Becsuktam utána az ajtót és letérdeltem.
- Ez meg mi rajtad? Vetkőzz! Meztelenre!
Levetkőztem, megcsókoltam mindkét lábát, aztán kicsit felemeltem a fejem, mire Ő belém rúgott: fényesre szolga!
Jó lesz! -Most várj!

Remegve, izgatottan néztem amint valahonnan a táskájából elővesz néhány dolgot. Egy nagy dildóra számítottam, de egyelőre nem láttam. Lehajtott fejjel pislogtam felfelé.
- Emeld fel a fejed! Valamit a nyakam köré csatol. Nyakörv! Gyorsan rákerült a póráz is.
- Gyerünk kutya! Indulj!
Nem láttam mikor került elő, de nagyot húzott rám egy korbáccsal. Belém hasított a fájdalom.
- indulj már!! Nem erre számítottál ribanc? Menj az állványhoz és állj fel!
Már tegnap idehozták ezt a nagy acél állványt, de meg is feledkeztem róla mert akkor nem használta az Úrnő csak a felcsatolhatóját. Felemeltem a kezem, terpeszbe tettem a lábam és az Úrnő kikötözött.

Azt hittem most nagyon meg fog dugni, tágítani, de nem ez következett.
Betömte a számat és újra előkerült a korbács.
Riadtan néztem, ahogy meztelenül, kikötözve vártam a csapásokat.
A következő pillanatok, percek zavarosak számomra.
Az Úrnő nagyon dühös volt, kiabált és rengeteg ostorcsapást mért rám.
- Mit képzelsz magadról? Ki vagy te????
- egy ribanc vagyok Úrnőm!
- csak szeretnél az lenni! te csak egy rohadt féreg szolga vagy! Most megtanulod!!! Ha jól viselkedsz ribancot csinálok belőled és a kurvám leszel! Már bőven van érdeklődő rád!
Már iszonyatosan fájt a hátam, amikor elfordította az állványt, és arccal voltam felé.
- Erre nem lesz sok szükséged.
Egy madzaggal szorosan elkötötte a heréimet és a hímvesszőmet. Fájt és lüktetett. A mellbimbóimra, az arcomra és a nyelvemre csipeszeket tett.
- Halljam! Ki vagy te?
- egy féreg szolga vagyok Úrnőm! próbáltam kimondani.
- Helyes! Az vagy! Most dolgom van, te pedig gondolkozz! Majd jövök!

Ottmaradtam, kikötözve és kezdtem megérteni, hogy ki is vagyok valójában.