Femdom barátnő

Meglepődve olvastam "Barátnőm" sms-ét: "Holnap 8.30-kor útrakészen állsz az ajtóm előtt. Bemutatlak Családomnak."

Nem tudtam mire vélni, mivel Orsi, "Barátnőm" és én nem voltunk egyenrangú felek: szinte megismerkedésünk óta kihasználta szubmisszív és mazochista vágyaimat, és szolgaként kezelt. Értelemszerűen nem mondhattam neki ellent, hiszen ő rendelkezett az időmmel is: minden másnapi elfoglaltságomat töröltem és 8.25 kor lakása ajtaja előtt álltam. 8.30-kor halkan kopogtam. Nem kaptam választ. Még egyszer, kicsit erősebben kopogtam. Erre egy ajtócsapódást hallottam bentről és lépéseket. Orsi lakótársa, Dalma nyitott ajtót, és megvetően elbiggyesztette az ajkát, amikor rám nézett.
- Mit keresel itt? - kérdezte ez az alig 20 éves lány, és keresztbetette a kezét a mellkasa előtt.
- Jó reggel, Dalma Úrnő. - mondtam halkan, hogy a szomszédok ne hallják.
- Phhh.. - hallottam Úrnőm lakótársának hangját. "Szánalmas vagy!" - tette hozzá. "Na takarodj be, nem akarom, hogy a szomszédok előtt égess!".
Lehajtott fejjel beléptem.
- Szóval? Mit keresel itt? - kérdezte ellentmondást nem tűrően Dalma Úrnő.
- Alázatosan bocsánatot kérek, Domina Orsi Úrnő parancsolta, hogy jelenjek meg.
- Nocsak. Ennek még utánanézünk. Orsi nincs itthon, lement kávézni egy régi ismerősével. Esetleg megengedem, hogy megvárd.
- Köszönöm. - mondtam, és egy hatalmas pofont kaptam a nálam sokkal kisebb lánytól. Majd még egyet, visszakézből.
- Mit mond a szolga?! - csattant fel Dalma Úrnő. Ekkor jutott eszembe, hogy a lányok megparancsolták nekem, hogy mindent "alázatosan köszönöm, Úrnőm" szavakkal kell megköszönnöm.
- Alázatosan köszönöm, Dalma Úrnő! - mondtam lehajtott fejjel.
- Szánalmas vagy. Térdelj a helyedre, ott vársz. Ha megmozdulsz, nagyon megbánod! - mondta kedvesen Dalma Úrnő, és én azonnal a sarokba dobott felmosórongyra térdeltem. Dalma visszament a szobájába, és én moccanni sem mertem. A lányok egyre kegyetlenebbül bántak velem, és én egyre jobban élveztem sorsomat. Már kezdett elzsibbadni a térdem, amikor Dalma lépéseit hallottam mögöttem. A földre dobott egy pár cipőt és egy dobozt.
- Legalább valami hasznodat veszem. Kipucolod a cipőmet, a dobozban megtalálsz mindent. Öt percet kapsz. Ha nem ragyog, mire visszajövök, akkor a nyelveddel folytatod.
- Köszönöm, Dalma Úrnő! - mondtam halkan, és azonnal munkához láttam. Éppen befejeztem a magassarkú cipők pucolását, amikor "barátnőm" lépteit hallottam a lépcsőházban. Egy pár lépés, majd az ajtó előtt volt, és egy mozdulattal kinyitotta, miközben a telefonján beszélt valakivel. Természetesen nem köszönt, viszont lábcsókra nyújtotta a bal lábát, amit én azonnal megtettem. Térdelésből négykézlábra ereszkedtem és úgy csókoltam meg "Barátnőm" fehér tornacipőjét. Majd a másikat is. Barátnőm leült az előszobában lévő székre, és én óvatosan kioldoztam a cipőfűzőjét, majd lesegítettem a cipőket. Fekete harisnyás lábfejét már nem engedte, hogy megcsókoljam, csettintett és a sarokba mutatott: tudtam a dolgom, szó nélkül a sarokba térdeltem.
Pár perc múlva Orsi és Dalma beszélgetését lépteit hallottam, amint az előszoba felé jönnek.

- Tényleg elviszed Édesanyádhoz? - mondta hitetlenkedve Dalma. "Gondolod, hogy elég jól nevelt már hozzá?"
- Nem tudom, Dalma, majd meglátjuk. Viszont Anyu mondta, hogy látni szeretné. Tudod, hogy jó szeme van hozzá, hogy meglássa a gyengeségeit! - és itt mindkét lány felnevetett.
- Igen, mindketten sokat tanultunk tőle!
- Akkor sok sikert! – mondta Dalma, és egy puszival elköszönt Orsitól. Engem figyelembe sem vett.