A halálkufár halála

Selene fegyverét maga elé emelve hatol be a kastély üres termébe. A sötétben nem sok látszik és ez zavarja a vámpírlányt. A célpontról csak egy rossz minőségű képet kapott a bevetés előtt és csak annyit tud róla, hogy egy renegád vámpír. Csak egy újabb piszkos meló, ami ne jelenthet neki gondot. Különös sötétség ez, ami kifog sokat látott szemén. Villámgyorsan minden irányba széttekint, majd a terem közepére indul. Szokásos, dögös fekete latex macskaruháját és hosszú bőrkabátját viseli, amit megkoronáz a bőrfűzője és goth fűzős platform csizmája. A cipője sarka hangosan koppan a fekete gránit padlón. Gyönyörű kastély! A terem végén nagy földig érő ablakok vannak, amin éppen csak becsillannak a csillagok. A terem bal oldalán egy széles márvány lépcső vezet fel, az emeletre.
Selenet valami fura erő csalogatja a terem közepére, egyre beljebb és beljebb. Olyan különös érzés ez, mintha hívogatná. Hirtelen, ember magas lángok gyúlnak ki körülötte! Hatalmas robajjal teljesen körül zárják. A lángnyelvek idézően táncolnak a fekete, fényes latexen. A vámpír nő elszánt arccal forgolódik a körben, miközben hosszú bőrkabátja vagányul követi gyors mozdulatai.
Egy dörgedelmes férfihang szólal meg valahonnan:
- Hogy merészelsz fegyverrel a kastélyomba jönni? – Egy láthatatlan erő ragadja meg Selene pisztolyát! A lány nem tudja mire vélni a dolgot és erősen kapaszkodik a markolatba, de az a valami végül kitépi a kézéből a fegyvert és a tűz közé repíti azt. A lány gyorsan kapcsol. Kést ránt, de az erő azt is kicsavarja a kezéből és a tűzbe veti.
- Most már fegyvertelen vagy. Helyes! – nyugtázza elégedetten a férfihang.
- Ki vagy te? – kiáltja Selene dühösen.
- Valaki, aki fel fog szabadítani téged. – mondja kajánul a férfi és kis kacagással zárja a monológját. A lángok nagyon forrón táncolják körbe és sakkban tartják a lányt, aki elszántan várja a küzdelmet.
- És mit fogsz csinálni? – kérdezi dögös hangon a sötét, tépett hajú vámpír hölgy, miközben szemöldökét lenézően emeli magasra.
- Itt csak én kérdezhetek! – válaszolja férfi, miközben meglebbenti a hosszú bőrkabátot.
- Figyelmeztetlek, ne merészelj... – Selene félbeszakítja a mondatát, mert egy forró csók tapad az ajkaira. Elakad a lélegzete és egy tizedmásodpercre még a szemét is behunyja. Rég érzett ilyet. De a dolognak még nincs vége. Idegesen forgolódni kezd, mert a láthatatlan kezek kacér játékot űzve simogatják a haját, lobogtatják a kabátját, cirógatják az állát.
Érzi, hogy a hosszú bőrkabátja lassan elkezd lecsúszni a vállairól. Selene keményen ellenáll, de érzi a férfi forró leheletét az arcán és kezét, ahogy a vállaira nehezednek. Rég volt hozzá ilyen közel férfi, meg van már vagy 100 éve is. Hamvas bőrét senki sem simogatta ilyen finoman mióta vámpír lett. Idegesen hergeli magát, hogy ne merüljön bele a kényeztetés élvezetébe. A kabátját is kétségbeesetten próbálja magán tartani. A szellem taktikát vált: Közel bújik hozzá. A vámpír érzi, ahogy a kemény férfias idomok hozzásimulnak. A meleg ajkak, a nyakát csókolják, majd elindulnak újra a szája felé. Selene képtelen arra, hogy szabaduljon a férfi erős szorításából! Teste megremeg, majd szemét lehunyja. A selyembélés engedelmesen csúszik a sima latexen. Selene küzd, de már egyre erőtlenebbül. A férfi egyre keményebben szorítja magához. Selene már nem próbál kitörni, a férfi pedig egyre jobban köré fonódik. Nincs menekvés.
- Legyen a tied! – morogja bágyadtan. A fekete bőrkabát harmonikaszerűen esik a földre.
- A fegyvereknél, csak a ruháidat gyűlölöm jobban. – mondja a szellem, és lángra lobbantja a földön heverő kabátot.
A férfi elkezdi gyöngéden vezetni őt. Selene kezdetben még tétován tesz egy-két lépést, de aztán engedelmesen követi. A forró lángok követik az érzékien sétáló vámpírlányt. A szellem eközben tovább kényezteti a leányzót. Simogatja, cirógatja, ahol csak tudja és ujjával egyre keményebben izgatja a lány szemérmét a ruhán keresztül. Az ujjak nyomását a latexen keresztül is lehet érezni, egészen benedvesedik tőle! Az ajkára harap. A fűzője erősen megfeszül rajta. A lány arca összerándul, mert úgy érzi, hogy valósággal összepréseli. A zsinór hangos pattanással szakad el! Selene megkönnyebbülten sóhajt fel. A kitágult fűző, a bokája köré hullik. Selene arcára apró kis mosoly ül ki. A felszabadulás mámorító érzése tölti el és elegánsan átlép a lángra lobbanó kínzóeszközön. A szellem végig simítja a fűzőtől megszabadított derekát és meg sem áll a latexruha fogságában szenvedő kebleiig. Selene széttárja a karjait a levegőben. A szellem mögé lép és magához öleli a nőt, aki testét megfeszítve hátradől. Karjait megpróbálja körül fonni a férfi nyakán, de persze nem jár sikerrel. A jobb lábát kicsit előre nyújtja, mint egy balerina. A csizma felső pántja hangosan elpattan! Selene csábos tekintetével rápillant. Majd kaján kis mosolyával engedélyt ad a folytatásra. A pántok és a fűző szép sorjában elszakadnak és Selene egy határozott mozdulattal lerúgja csizmát a lángok közé.
- Upsz!- búgja dögösen. A bal lábát is előre nyújtja. A cipőfűzők és pántok most egy pillanat alatt széjjelszakadnak. A szellem lerántja róla a tönkre tett lábbelit és tűzre veti. Selene akár egy előre csapódó íj, csípőjét riszálva elindul. Kezeit végighúzza érzékien a derekán, majd a fenekén. Megfordul, és a mutatóujjával hívogatja a szellemet! A latexruha csatjai kikapcsolódnak a nyakánál. Selene pajkosan ráharap az ajkára és behunyt szemmel elereszt egy érzéki sóhajt. A cipzár észvesztően lassan elindul lefelé és köldökéig csúszik. A vámpír meztelen bőrét megcsapja a forróság. Már várja, hogy az erős kezek lesegítsék róla a feszes latexet, de valami más történik. A csuklóján lévő, bőr kézvédők cipzárjai lerohannak és egy pillantás alatt lerepülnek karcsú karjairól a lángok közé.
- Héj! –felszisszen. Perverz mosoly ül ki az arcára. Testén megfeszül a ruha, mikor az első lépcsőfokra lép. A latex hangos sírással kezd szétszakadni, a karján, majd a combján! Selene csábosan leguggol, majd újra kihúzza magát, miközben a korlátra támaszkodik. Nem győzi kapkodni a fejét! Ruhájából egyre csak hullanak a darabok miközben a lépcső teteje felé tart és azok földre érve azonnal ellobbannak. A szakadások egyre csak közelednek a kényes pontok felé, minél többet mutatva csupasz valójából! Táncolni akar, de nem tud, testét elönti a kéj, és ahogy a forráság elkezdik megrohanni a meztelen bőrét, önkívületbe kerül. Magához nyúl! A melleit fedő latex még egyben van, de leszaggatja azt és vadul rámarkol. Hangosan nyög, és ahogy az utolsó fekete anyagdarab is elhagyja a testé, a férfi forró nyelve végigsiklik a kéjlétől tocsogó szemérmén. Teste pattanásig feszül és elveszíti az egyensúlyát. Hanyatt esik, de egy puha selyemágyban köt ki!
A férfi már alakot ölt. Egy kigyúrt fehér hajú meztelen vámpír, aki azonnal ráveti magát! Selene tehetetlen, hangosan levegőért kapkod és teste beleremeg a férfi erőteljes ütemeibe. Vámpírfogai most már kimerednek, szeme kékre vált, sikít, és hangosan nyögdécsel. Ő az akivel végezni kellett volna, felismeri már. Nem halálkufár többé! A francba a háborúval, a fegyverekkel, a vérfarkasokkal, az öntelt vámpír mestereivel, csak ezt akarja már! Évszázadok óta nem érezte egy igazi férfi jelenlétét és most kamatostul megkapta! Nem volt egy jó éjszakája kitudja mióta és most nem tud betelni ezzel az élménnyel! Elélvez, de nem is egyszerre, mikor a férfi is egy hangos nyögéssel adja tudtára, hogy az élvezet csúcsára jutott. Egy különleges mágiában volt része, amit csak néhány szabadúszó vámpír tudott magától elsajátítani.
- Már régóta figyeltelek és tudtam, hogy téged fognak azok a disznók ideküldeni. Szolgálataid véget értek a gazdáid felé.- a férfi kedvesen mosolyogva végig simogatja az arcát, de ő csak pihegve, bólogatva mutatja egyetértését, majd szorosan hozzábújik.