Egyedül a sötétben...

Sötét van…
Nem látok, nem hallok. Már az a furcsa zúgás is elmúlt. Kezeim két oldalt ki vannak láncolva, és úgy lógok, arcom szinte majdnem a földet súrolja, de nem éri le. Nem tudom, mennyi ideje lehetek itt. Egy napja, esetleg kettő? A bilincsek erősen a csuklómba vágnak, az elején fájt, de aztán már csak zsibbadt… Végül már nem is éreztem.
Elernyedésemnek köszönhetően úgy ki vagyok feszítve, hogy a láncok csörgését sem hallom. Mozdulni nem tudok, erőm elhagyott. Egyedül vagyok elmém magányában, nem tudom, ez most a valóság, vagy csak álmodok. Megint…
Apró emlékképek törnek elő, teljesen megzavarva. Mindegyik róla szól. Nem tudom kiverni a fejemből. Meg akarok neki felelni, de nem tudok. Gyönyörű, még soha nem láttam ilyen szép lányt, ennek ellenére, mégis, oly kegyetlen. Pontosan tudhatta, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni, de gondolom, nem nagyon érdekelheti, biztos kényelembe helyezve végzi dolgát. Lehet, rám se gondol. Míg nekem minden gondolatom Ő.

Hirtelen egy hang üti meg fülemet, megtörve így csöndes képzelgéseimet. Izgatott lettem, mert tudtam, hogy mi ez… Az ajtó zárának kattanása. Kinyílik az ajtó, szemem pedig mást nem lát, mint vakító fényességet… Egy angyal jött hozzám. Hunyorítok, majd újra becsukom szemem. Nagyon fáj a hirtelen jött éles fény. Érzem, ahogy elzsibbadt csuklómon forog a bilincs, majd egyszer csak leválik róla, és a másik csuklómról is. Egyenesen arcom a földhöz vágódik, kezeim meg utána. Alig van erőm, kézfejemet használni nem tudom. Lábaihoz húzom magamat, meg akarom hálálni neki, hogy megszabadított gyötrelmeimtől. Gyönyörű fekete magas sarkú van rajta, fekete harisnyával. Biztos most jött haza. Hevesen elkezdem hálálkodva csókolgatni cipőjét, mire hatalmasat hasamba rúg. Magzatpózba összehúzva jut eszembe, túl mohó voltam. Elvesztettem az eszemet szépségét látva. Fölnézek, mire ő mérgesen tekint le rám.
- Mit képzelsz magadról te hitvány féreg? Engedélyt adtam neked bármire is? – és még egyszer belém rúg egyet. Fogamat csikorgatva kérek elnézést, mire két kezemet szokásosan hátra bilincseli, és utasítja, hogy kövessem. Felemelkedve két térdemen loholok utána. A kemény gránit padlón nehézkesen járva megyek, de próbáltam tartani ütemét, nehogy jobban fölbosszantsam.
A fogasnál megállt, gyorsan elé kúsztam, és szájammal nehézkesen levettem róla cipőjét, majd a helyére tettem. Nagyon szép lábai voltak, a fekete harisnya ráfeszülve pedig kiemelte lábai domborúságait. Szövetkabátját és fehér pulóverét levette, és a fogasra tette, aranybarna bőrének édeskés illata az orromba hatolt. A tükörben igazgatta csodálatosan szép, hosszú sötétbarna hajkoronáját, míg én feszes, kemény fenekét bámultam. Éjt nappallá téve kényeztettem volna. De nem lehetett. Nem lehetett soha. A tükörben szerintem észrevette, hogy mit csinálok, lehet, hogy ez volt a célja. Megfordult és szigorúan a szemembe nézett, majd elmosolyodott.
- Szeretnéd mi?
- Igen Úrnőm.
- Mire lennél hajlandó érte? – Kérdezte kaján vigyorral.
- Bármire hajlandó lennék, amit csak parancsol, én megteszem Úrnőm! – mondtam, hátha esélyt kaphatok. Válaszra sem méltatva megfordult és intett, hogy kövessem. Igyekeztem gyorsan bicegni utána, de nem nagyon ment, kiment a vér a lábamból, és összeestem.
Úrnőm ezt meglátva mérgesen visszajött értem, és hajamnál fogva az étkezőbe húzott az asztal lábához.
- Mi haszna szarházi vagy, semmire nem vagy jó! – üvöltött felém, majd kaptam két hatalmas pofont, és leköpött, ezután megterített magának, és elkezdett enni. Nem evett valami nagyon nagy különlegességet, csupán pár szendvicset. Rettenetesen éhes voltam, fogalmam sincs, hogy mióta nem ehettem, a szobában kiláncolva elvesztettem az időérzékemet. Észrevette, hogy majdnem kilesem a szájából az ételt, így gúnyosan megkérdezte, hogy éhes vagyok-e. Szörnyen éhes voltam, így igennel válaszoltam.
- Tudod hol a cipőm, tisztítsd meg, ha végeztem az evéssel, és még koszos, akkor nem állok jót magamért! – mondta nekem flegmán, mire én fancsali képpel kidöcögtem az előszobába a fogashoz, ahol cipője állt. Orrommal szép ügyesen levertem, majd igyekeztem a falhoz szorítani, hogy ne csússzon ide-oda, míg „étkezem”. A cipő belseje lábának szagát árasztotta felém, és így nagyobb kedvvel álltam neki. Elég koszos volt, mondhatni inkább sáros, de nem volt mit tenni, parancsot kaptam, így némi undorral, de elkezdtem nyalni a talpát.
- Nyeld le szépen, nehogy meglássam, hogy kiköpted valahová. – mondta nekem vigyorogva Úrnőm, akit észre se vettem, hogy a hátamnál áll. Megijesztett hirtelenjében, és éreztem, ahogy émelyeg a gyomrom. Nem ettem semmit már mióta, és most büdös sarat kell lenyalnom Úrnőm cipőjéről, ami kitudja, hogyan került oda. De nem tehettem semmit, ez az én sorsom. Hátra néztem, de eltűnt, így folytattam dolgomat.
Már lassan végeztem volna, mikor Úrnőm, kikapta a cipőt a szám elöl.
- Ennyi időd volt, lássam, mire jutottál. – mondta, és megnézte a cipőjét. Sajnos nem volt elég időm teljesen tisztára nyalni, csak az egyiket, így már kaptam is az első nagy pofonomat. Látta Úrnőm, hogy a cipőtisztítástól nem enyhe merevedésem keletkezett, így határozottan rálépett, majd nyakamtól fogva hátra tolt, így nem csak a péniszemet feszítette, de elkezdtem fuldokolni is.
Rendesen lehordott, majd eldobott, és a földre estem.
- Lássam, legalább ennyire jó vagy-e! – és ezzel a mondattal egy jó nagyot köpött a földre.
- Nyald fel, de most!!
Nagy nehezen megfordultam, és a köpethez csúsztam, amit illedelmesen eltakarítottam az útból. Vigyorogva végig nézte, majd hajamnál fogva vissza húzott a „helyemre”. Kezeimet visszakötözte, tudtam, nincs más lehetőségem, ezért gyorsan elkezdtem neki könyörögni.
- Úrnőm, kérem, bocsásson meg, kérem, hadd ehessek egy kicsit, mert éhen halok, könyörgök Önnek!
- Ha megérdemelnéd, akkor most nem itt lennél. Ha egy szót is meghallok, a pincébe kerülsz a hidegre. – jött a válasz, majd bezárta az ajtót. Hallottam, ahogy kattan a zár, és a helyére kerül a kulcs.

Sötét van… Újra…
Szomorú vagyok, hogy csalódást kellett okoznom. Szomorú vagyok, hogy csak ennyit lehettem Úrnőmmel. Éhes is vagyok, és szomjas is. Úrnőm játékszere vagyok, bele kell nyugodnom. Ha szüksége lesz rám, majd elővesz. Addig is egyedül leszek, elmém magányában.