Férfi cheerleaderekkel (vezérszurkolók) történt (2)
2018. 09. 27. 12:06 | Megjelent: 1322x
A subok s subrinák eliramodtak s végezték ezt a munkát a kocsin, s közben sikongattak is, mert a slagot kezelő srác nem csak a kocsit, de őket is meglocsolta néha-néha.
A sikongatások, meglocsolások ellenére azért haladt a munka, a kocsi egyre tisztább lett, de azért körbe járta a dom őket, hogy itt-ott egy-egy hibára, kimaradt részre rámutasson, s persze ilyenkor alaposat húzott a delikvens popójára, akár sub, akár subrina volt is, de nem hagyta ki a golyók s farok morzsolgatását, megszorítását, de a mellbimbók kézbe vételét, megszorongatását sem.
Végre csak elkészültek az autó lemosásával, így elbocsátotta őket egy kézmozdulattal s maga beszállt a kocsiba, beállt a garázsba azzal, majd kijőve becsukta s bezárta a garázs ajtaját. A szolgák addig, a már itt járt sub vezetésével – négykézlábon futva – visszatértek a teraszra s lekuporogtak az előbbi helyükre, úgy várták a domot.
A dom jött is, majd elégedetten nézett rájuk, elment mellettük be a házba, s hallották, ahogy megnyitja a csapot, vizet enged, iszik, majd visszajött s eléjük állt, megszólalt:
- Én Jeremi dom, mester, vagy csak egyszerűen úr vagyok nektek. Megértve? – kérdezte s egyszerre jött a válaszuk:
- Igen, Uram.
A mester folytatta:
- Te – mutatott a dominára – a Helen nevet viseled itt, a subod pedig Al névre fog hallgatni s ugrani is remélem. – mondta kuncogva, majd így folytatta a másik subrinára mutatva: - Te pedig Susan leszel. Az én subom itt a Thomas névre hallgat. Megértve?
- Igen, Uram. – válaszolták megint egyszerre.
- Most pedig elkezdjük a kiképzéseteket. Irány a pajta! Thomas vezesd oda a többieket!
Azok újra négykézlábon eliramodtak Thomas után s a dom kényelmesen sétált utánuk. A pajtába beérve egy kupacban találta őket, térdelve. A kezében hozott lovaglóostorral csapott egyet közéjük, így elugrottak, pontosabban szétugrottak. Ekkor felmordult:
- Helen te most subrina vagy, s hogy érezd is, hogy az vagy, így veled kezdem. Ott a padon van egy nyereg, oda térdelsz elé, áthajolsz a nyergen széttett lábakkal és a másik oldalon a kezeidet is széttéve támaszkodsz a talajra! – parancsolta.
- Igenis, Uram! – kiáltotta az s iparkodott elfoglalni gyorsan azt a pózt, amire utasította.
Most oldalt lépett s majdnem ütött is már, de csak a poros padlót találta el a lovaglóostor végivel, miközben a fogai között káromkodott egyet. Mindenki ijedten felkapta erre a fejét. Jeremi dom odébb lépett, lassan körbejártatta a szemét a még előtte lévőkön vérbeforgó szemekkel, mire azok összehúzták magukat s iparkodtak összemenni térdelve. Helen is csodálkozva hátranézett. Ráordított:
- Nem nézelődni, tartást tartani! – szitkozódott megint a földet ütve, majd odalépett Al elé, megfogta a göndör fürtjeinél fogva, felrántotta és meglódította a pajta vége felé.
- Lódulj oda, egészen a végéig! Ott az utolsó oszlopnál megállsz s átöleled azt az oszlopot s tartott átölelve, akármi is történik! Megértve? Ha igen, lódulj! – nógatta, sürgette.
Közben oldalba rúgta a subját, aki eldőlt térdeléséből a pajta földjére, mert erre nem számított, de már felugrott. Magához intette, majd húzta a fejét, s valamit a fülébe súgott. Megvárta, míg az csodálkozva rá nézett, de bólogatott a fejével s közben már kezével Al után lódította őt.
Hosszan nézett utánuk. Jól látta, hogy az oszlopot ölelve, Al nem láthat ide. Ez is volt a célja, mert közben eszébe jutott, hogy az egy dolog, hogy most Helen subrina, de egyben dominája is Alnak, így nem láthatja, ami következni fog.
Mert az következett, hogy Jeremi mester megsuhogtatta a lovaglóostorát s többször is lecsapott Helen testére úgy, hogy csak csípjen az ostor vége, de azt erősen.
Helen vonaglott, sziszegett, de összeharapta a száját, hogy fel ne sikoltson. Most értette meg, miért küldte el Thomast Al-lal, hátra. Oda lett volna minden tekintélye később Al előtt. Már csak párat kapott, de azt már más-más helyre, így ugyan csípett, de elviselhetőbb volt.
Most intett Susannak, aki helyet cserélt Helennel s ő is megkapta a maga adagját.
Jeremi dom most egymás mellé kikötötte a subrinákat a karámok közötti folyosón úgy, hogy ne lássanak hátra, így nem látták ott mi történik. Majd szépen egymás után végig tapogatta, cirógatta, markolászta a testüket mindenhol, nem törődve szemérmükkel, de azzal sem, hogy próbáltak elhúzódni a testükkel.
Azzal viszont törődött, úgy kötötte őket ki, hogy egymást láthassák, sőt meg is követelte, hogy nézzék egymás gyötrését. Ezzel azt is elérte, főleg Susannál, hogy már előre rettegett az elkövetkezőktől. Mikor alaposan meggyötörte már a testüket, s talán lelküket is, még rátett. Mindkettőt szinte egyszerre megujjazta egy, majd több ujjal is, s úgy forgatta, hajlította bennük az ujjait, hogy érezzék, de ne fájdalommal, hanem idővel már kéjesen.
Míg ők ezzel voltak elfoglalva, addig Thomas odaérve, Al mögé lépett szorosan, szinte neki feszítette a már erősen előre meredő dárdáját, hogy Al is érezze a farkát. Átnyúlva a testén, megszorongatta, csavargatta a mellbimbóit keményen, de fokozatosan lejjebb vezette a kezeit, itt-ott az oldalába csípett, csavart egyet a bőrén, majd leérve a farkát fogta a markába s keményen megszorította s szorította addig, míg fel nem szisszent. Ekkor a füléhez hajolt s belesúgta:
- Azt a parancsot kaptam, hogy keményen bánjak veled, amíg csak nem sziszegsz, kiáltozol, addig gyötörjelek kézzel. De ha ezt meg akarod úszni, azt is lehet, de akkor megkúrlak s te pedig közben nyögsz, sziszegsz, kiáltozol, mintha gyötörnélek. Válassz, melyiket akarod! – szólította fel Alt. Al egy ideig hallgatott, majd annyit mondott:
- Így is, úgy is azt teszed, amit akarsz, tehát tedd, amit kigondoltál, de gondolj arra is, leszek még én is felül. S ha megkúrsz, akkor visszakapod, előbb, vagy utóbb, itt, vagy máshol! – ígérte meg sziszegve.
Thomas csak nevetett ezen s visszasúgta:
- Akkor megkúrlak, de többször is, mert akkor többször is kapom vissza! Az nekem nem büntetés, hanem kellemes - kéjes érzés, vágyom rá. – kacagott a fülébe.
- Nevess, csak nevess! – hallotta Altól: - de majd akkor nem fogsz! – ígérte meg újra dühösen sziszegve.
Al nehezen tűrte, sziszegett is közben erősen, míg Thomas alaposan, s nem kicsit fájdalmasan járt benne, többször is. Végre kihúzta a farkát belőle, alaposan a hátára lőtte csomagját s odébb lépve, az ottani vederben lévő vízben megmosta a farkát, majd a zsebkendőjével meg is törölte. Ugyanerre utasította Alt is.
Hamarosan megjelent Susan mellettük, Jeremi dom küldte azzal, hogy Thomas menjen előre, ha már kikötötte Alt egy oszlophoz, ő pedig majd ostorozza meg Alt mindenhol.
Így tehát Thomas odavonszolta az ellenkező Alt ahhoz az oszlophoz, amit az előbb is átölelt, majd egy kötéldarabbal alaposan átkötözte a csuklóit s Susan kezébe adott egy áztatott kötélvéget a vederből, hogy ezzel hajtsa végre a Jeremi domtól kapott utasítást.
Míg előre ment hallotta a vizes kötélvég csattanásait Al bőrén.
Előre érve azt látta, hogy Helen térdel Jeremi dom előtt, annak slicce nyitva s abból mered előre a pirosló farka, amit Helen odaadóan szopogat. Thomas már sejtette, hogy az belé s nem Kelenbe fog hatolni, így oda is támaszkodott, majd hajolt át a padon lévő nyergen.
(folyt. köv.)
Hozzászólások (0)