Új élet 3. rész

Ott ült egyedül a szobában, teljesen levetkőzve. Meztelen volt. De nem csak a szó szoros értelmében. Teljesen egyedül, elhagyatva, minden nélkül. De legfőképp a múltja nélkül. Folyton az járt az agyában, amíg ott ült, a neki kialakított kis szobában, a durva ágyon. Nem akarta elhinni, hogy sikerült. Talán fel sem fogja még, meg sem érti, hogy a múlt, melytől annyira meg akart szabadulni, talán már valóban oda van. Mindenesetre a falakon kívül. Amíg itt van, nem eshet bántódása. Legalábbis vigyáznak rá. A fájdalom, a kín, a megaláztatás pedig, amit el kell viselnie, a múlt sajgó, fájdalmas, ámde igazságos elégtételének fogja fel.

Ott ül hát, rajtra, és az új életére készen várva. Hogy mi vár rá, még ő sem tudja, még csak nem is sejti, csak reménykedik a legjobbakban. De bármi is történik, rászolgált. S ezt ő is tudja.

Kezeit a combja alá helyezve ül tovább a hideg ágyon. Fázni kezd, testét csak a nyakörv fedi. Megrázza magát, erőt vesz, s tovább vár. Csak vár. Ki tudja mennyi idő telt el azóta, hogy elment a férfi. A múltba merengve teljesen elvesztette minden időérzékét. Egy kattanás hallatszik. Pont ugyanaz, amit akkor hallott, amikor otthagyta a férfi. Lassan kinyílt az ajtó, de csak résnyire.

- Megjöttem! Remélem elkészültél! - mondta a férfi erős, karakán hangján.

A lány várta, hogy belép a férfi, de nem történt meg.

- Igen, felkészültem Uram! - válaszolta.

Egy ideig a csend kínos hangja töltötte csak be a teret, majd lépteket hallott. De nem a szobába vezettek. A bőr hangja arra engedte következtetni a lányt, hogy a férfi leült a bőrfotelébe.

- Remélem jó rád az új ruhád! Ez lesz az egyetlen, amit most viselned kell! Van valami hozzáfűznivalód?

A lány kicsit megszeppent, nem tudta eldönteni, hogy szóljon-e, de erőt vett magán, s halkan megjegyezte:

- Igen Uram, tökéletesen passzol rám. De nagyon fázom...
- Olyat mondj, ami érdekel! - felelte karakán a férfi.

A lány nem mert mondani semmit. Csak magában morzsolódva tudomásul vette, hogy ez a sorsa. A keresztje, melyet viselnie kell. De eszébe jutott a múlt. S ha ez az ára, ha ez a büntetése, akkor elfogadja.

- Ereszkedj négykézlábra és gyere ki, mutasd magad!

A lány követte az utasítást, négykézlábra ereszkedett, s lassan elindult kifele. Igyekezett úgy tenni, s járni, ahogy elvárja a férfi, szeretett volna jó színben feltűnni. Fejét kicsit lebiccentette, tekintetével semmi mást nem mert pásztázni, csak a földet. Fenekét kidomborította, s minden egyes lépténél jobbra-balra riszálta, egyfajta vágyfelkeltőként.

- Gyere ide a lábamhoz! - jött az újabb parancs.

Folytatva eddigi útját, odakúszott szinte a férfi lábához. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen, de mivel újabb parancs nem érkezett, így úgy döntött, marad négykézláb, várva, hogy mi történik. Ahogy megpróbált volna egy nagyobb levegőt venni, olyasmi történt, amire nem számított:

A férfi megfogta a póráz végét, s erősen megrántotta, olyannyira, hogy szinte öle magasságába emelte azzal a lány fejét. Másik kezével elkapta az arcát, s szájánál kétoldalt összenyomva - mintegy kacsacsőrt formálva a lány szájából - arcához köze húzta, s erőteljes hangon ráförmedt:

- Hogyan merészelted azt gondolni, csak egy pillanatra is, hogy érdekel, hogy fázol?! Hmmm?! Szerinted érdekel ez engem?! Szerinted aggódom én érted?!

A lány hirtelen összerezzent, megijedt a férfitól, keze szorításától. Levegőt is alig kapott, annyira erősen szorította a nyakörv, alig tudott hangot kipréselni magából:

- Sajnálom Uram! Többet nem fordul elő!
- Ajánlom is! Te kis szemtelen szajha! Idejössz, szinte könyörögve, hogy maradhass, hogy a kínok kínjait átélve megtisztítsam a lelked, s most panaszra fogod a szád?! Ne forduljon többet elő!
- Nem fog Uram! - válaszolta a lány.
- Helyes!

Azzal az erős lendülettel, amivel magához ragadta a lányt, el is lökte, le a földre, oly elemi erővel, hogy a lány szinte összerogyott, majdnem beverve a fejét a padlóba.

- Takarodj ki a konyhába te kis csérogó picsa, és hozd be a teám! - förmedt rá ismét a lányra.

- Igenis Uram! - felelte, s tüstént négykézlábra ereszkedett, félve az újabb bántalmazástól, s szinte fénysebességgel indult meg a konyha felé. Megfogta a bögrét, s ugyanolyan gyorsan elindult vele vissza, odakúszott a férfi lábához, s az asztalra helyezte:

- Parancsoljon, Uram! Meghoztam a teáját!
- Na! Úgy látszik alkalmas vagy legalább valamire.

A férfi felemelte a bögrét, s kortyolgatni kezdte a forró teát. Szinte gőzölt. A lány csak arra tudott gondolni, hogy mennyire jól esne neki is pár korty tea, mely kissé felmelegíteni, de nem mert szólni. Még csak arcára sem engedte kiülni a gondolat jeleit.

- Most pedig állj fel, és menj oda a fény elé. Hadd lássam szolga tested teljes mivoltát!

A lány gyorsan felpattant a földről, kicsit megsöpörte a térdét, s a tenyerét, nem akart teljesen koszosan odaállni Ura elé. Odalépett a fényhez, majd szembe állt a férfival. Igyekezett most még jobban kitenni magáért, ezért ahogy megállt, fejét lebiccentette, haját kicsit hátraigazította, nehogy véletlen is bármit eltakarjon a testéből. Karját hátratette, és kezeit a feneke mögött összekulcsolta. Ott állt teljesen meztelen a férfi előtt, érezve a szemlélő, kémlelő pillantását teste minden porcikáján.

A férfi nem szólt semmit, csak nézte a lányt. Tagadhatatlanul tetszett neki. Már akkor észrevette, hogy ez a lány más, mint a többi, mikor belépett az ajtaján, de most, hogy ott állt előtte meztelen testtel, még jobban meggyőződhetett róla:

Szép, egyenletes barna bőre volt, ezt most már megállapíthatja. Kifejezetten vonzó, feszes bőr. Arcát újból megnézte: "Kivételes szépség" - állapította meg magában. Még egyszer végigszemlélte a lány mély, smaragdzöld szemét, vastag, érzéki ajkait. Aztán lejjebb haladt tekintetével. Finom, apró vállak, kicsit előrukkoló kulcscsontok. De akárhogy is, szinte tagadni sem tudta volna a férfi: A szeme a mellén akadt meg. Hatalmas, ugyanakkor teljesen kerek, formás, égnek meredő mellek. Szinte kívánni sem kívánhatott jobbat. Apró, finom, szép alakú mellbimbók. Tökéletes összképet alkotott.

Tekintetével lejjebb haladt: Sportos, de nagyon nőies alak tárult elé. Kicsit izmos has, hozzá hosszú combok. Majd tekintete a lány szeméremdombjára szegődött. Teljesen síma, frissen borotvált, csupasz szeméremdomb. Formás, gyöngyörű szeméremajkak! Azt kapta a lánytól, amit elvárt.

- Szép! - mondta a férfi. Mostantól mindig ilyen frissen borotváltnak kell lenned. Nem engedem meg, hogy valaha is egy kicsit is borosta töltse el a tested! Megértetted?

- Igen Uram, megértettem!

A férfi odalépett hozzá. Mélyen a lány szemébe nézett:

- Most pedig menj vissza a szobádba! Feküdj le aludni! Holnap nehéz nap vár rád!

- Igenis Uram, megyek, s kialszom magam!

A lány megfordult, s elindult a szobájába. A férfi még megnézte a lány fenekét. Formás, kerek, s ahogy illette, riszálta kicsit járásával, elnyerte a férfi minden figyelmét, és tetszését. Utána indult, s amikor a lány beért a szobába, megragadta a kilincset, s becsukta mögötte az ajtót. Bentről pedig nem hallatszott semmi más, csak a már ismerős kattanás, mely azt jelentette: Bezáródott az ajtó.

A lány lehevert a neki szánt ágyra, s ahogy letette a fejét, szinte álomba is szenderült. Hosszú, s kemény nap van mögötte. Hosszú, s kemény évek vannak mögötte...