Hiányzol.

Hiányzol!


Hiányzol,.... halk attitűdök az ajkamon,
Csukott szemmel hallgatom......
Pilláim alól kibuggyanó könnyeim....
Elveszett szerelem,
Halkan átöleli mindenem.

Buszon vagyok, hosszú lesz az út,
Magányomban Rád gondolok.
Minden gondolatom a Tiéd,
Csendben haldokolok.

Hullanak a levelek, minden Rád emlékeztet,
Futottam veled a szélben, kéz a kézben.....
Forró csókjainkban értünk össze,
Minden ötödik percben.

Rabod voltam
Édes kezed melegített,
Vagy éppen kötelet kerekített.
Imádtam, ahogy gömbölyded húsomat vájják,
Szorítottak, jól megtépázták.
Vonagló testemmel is szerettelek,
Mégis elvesztettelek.

Mit látok még??
Minket, ahogy szeretjük egymást...
Ahogy rabod lehetek...
Ahogy utána tüzelő testem kielégíted...
Ahogy könnyeim ajkaiddal érinted...
Ahogy egymás ölébe elfészkelve alszunk el...
Ahogy reggel, már más minden...
Ahogy véraláfutásos bőröm is büszkén viselem..
Ahogy az utolsó csókkal elköszöntem....
Ahogy apránként halt meg, sub énem.

Benned és Veled, Érted és Miattad Éltem!
Keringőt jár bennem a vessző,
Talpaimon érzem pálcád, oh pedig rajtam a cipő.
Mocorgok az ülésen,
Feltűnés ne érjen.
Piros rúzsom tettem fel, amivel bimbóimat Te festetted veresre.
Imádva, keményen szoptad hegyesre!!!!

Pillanatokig sikerül nem gondolni semmire,
Dallamokat játszik most a szívem Teeee,
Olaszosat, csípőben izgatósat.
Mosolygósra váltott a film,
Elhúzom a szám, némely dallamán.
Hajamba belekap a huzat,
Már mindent megteszek, hogy belőled kijöjjek.
Ablakom is lejjebb és lejjebb engedem,
Olyan finom ez a kényelem,
De jó lenne magát örökre elfelejtenem!!

Újra itt jár az illatod, " dudáló vonatok"!!!
Pálcák kecses ereje, bár még egyszer érezhetném őket ölembe.
Sípjaim énekelnek, lelkembe fészkecskét építenek,
Oda beköltöztetlek, s mikor fájsz,....... majd előveszlek.
Végig csókolom uramnak összes kezét
Csúszva - mászva járulok eléd,
Elképzelem, ahogy kéjét durván elengedi,
Ordítva rajtam magát...kiélheti.

Álom , Álom, fantáziám....kérlek engedjen elmennem.
Szorításod tedd elviselhetőbbé!
Kántáló éneked halkulj.. örökkön-örökké!!
Bevillanó képek, fények, illatok, nedvek, kérlek hagyjatok sietnem.
Elmúlás gyertyái...csorogjatok...létemen.
Utam máshova építem.
Jajj olyan nehezen.
Miért , mondd miért lett ez velem???


Szerettelek!
Angyalok énekelnek, olyan aranyosak, hurkás combjukat látom,
A felhők felett.
Hárfájukkal a szerelem kottáit hangolják,
Nekem papírra leírják.

Minden Rólad szól, csak én vagyok gyáva,
Még mindig meghunyászkodom az éjszakába.
Vérbe hulló madarak, csilingelő szárnyatszegő,
alámerülő.....hálátlan szeretőőőőőő!!!

Mi ez, ha nem egy mélyen szóló nagybőgő??
Vonalvezetése egyre gyengülő.
Szerepét átveszi valami gyenge kis ütős,
Nekem már az nem kellett, szerelmünk elveszett.

Kár volt érte, vagy mégsem?? Gazdagabb lettem,
Rengeteg érzéssel...kérdéssel!!
Veled beértem, s most ..... vészcsengők szólnak a szívemben.
Elviselhetetlen................