A tanítványom voltál

Emlékszel? Dehogy, hisz már más dolgod van. Tanítottalak, mert érdekelt a dolog. Láttam benned a vágyat arra, hogy úrnő legyél, hiába próbáltad elrejteni. Éreztem, hogy puha tekinteted mögött egy igazi domina bujkál. Tanácsokat és ötleteket adtam neked. Beszélgettünk, próbáltalak megismerni. „Forgatókönyveket” írtam neked, hogy megtalálhasd magad ebben a világban. Te pedig sütkéreztél az új szerepedben, amiben csak én részesítettelek.
Emlékszem, mikor a bőrmelltartódat vetted. Bizonygattad, hogy olyan, mint ha egy bikiniben lennél és megmutattad. Vékony fekete pántjai ékesítettek egyenes fehér vállaidat, miközben a fényes kosarak feszesen ölelték át formás melledet. Az sem múlt feledésbe, mikor megvetted a bőrszoknyádat. Veled voltam. Izgatottan léptél a fülkébe, majd elégedett mosollyal húztad el a függönyt. Nem volt olyan feszes, de csinosan állt. Harangként ölelte körül széles derekadat, olyan tanárnénisen. Büszkén ecsetelted, hogy tökéletesen passzolni fog a fűződhöz, amit nem rég vettél.
Olvastam izgatott soraidat, hogy uralkodnál egy fiún. Kaján mosollyal hallgattad volna, amint félmeztelen kis szolgád „asszonyomnak” szólít. Bútordarabot csináltál belőle, amin csizmás lábad pihentetted volna. Elégedetten figyelted volna, amint nyelvével fényesíti kedvenc lapos talpú csizmád szárát. Eljátszottál a gondolattal, hogy a talpát is lenyalasd vele. Eltűnődtél, milyen érzés lenne a „nevelőpálcával” büntetni az engedetlen fiúkát, aki a bőrszoknyád alá akart kukucskálni. Hallani akartad a rugalmas fát csattanni a meztelen hátán. Kacagtál volna fájdalmas sikításán és élvezted volna könyörgését, amint lábadat átölelve bizonygatta volna, hogy ez többet nem fordul elő. Megengedted volna neki, hogy szoknyás combodat csókolgassa, arcát dörgölje hozzá. Kezeddel simogattad volna kócos haját, miközben csizmás bokáddal ingerelted volna finom illatodtól dagadó vágyát. Keményen álló farkát a puha csizma szárai közé tetetted volna, hogy derekadat átölelve magáévá tehesse szeretett lábbelidet. Mélyen a szemébe néztél volna a kis szánalmas teremtésnek, aki sose lesz olyan méltó, hogy veled szeretkezhessen. Kimelegedve dugta volna a csizmádat és miután elélvezett, elrúgva magadtól küldted volna el takarítani.
Elábrándoztál, hogy milyen jó lenne, ha megkötözhetnéd. A kezeit az ágyhoz bilincselhetnéd, szemét pedig beköthetnéd, hogy ne láthasson, miközben meztelen testét simogatod a bőrkesztyűs kezeddel. Kacagva mesélted, hogy kipróbáltad volna, milyen mikor vibrátorral gyötöröd a kis mihaszna fenekét. Látni, amint fájdalomtól vonaglik, de közben keményen áll farka. Szegényke, már attól is elment, ha megsimogattad volna.
Érezni akartad, milyen, amikor valaki nem a barátod, hanem a szolgád. Milyen az, amikor valakinek egy elérhetetlen istennő vagy és csak akkor pillanthat rád, ha megengeded. Ott volt benned a szadizmus, az uralkodás vágya, de eldobtad őket. Visszavonultál a kis kalitkádba, amit magadnak építettél és gyáva voltál kijönni belőle. Én is bűnös vagyok, mert nem vezettelek ki belőle, csak mutattam egy másik világot, ami bár tetszett neked, kényelmesebb volt a saját ketreced, ami még csak nem is aranyból készült. Hazugságok várában bástyáztad el magad és azt hiszed, hogy téged nem fognak becsapni.
Kár, pedig kiváló domina vált volna belőled.