Vágyak, gondolatok, határok.... elemzés...

Némi tapasztalat és beszélgetés után jutott eszembe az alábbi gondolatmenet. Talán egyeseknek közhelynek számít ebben a világban, de azért remélem lesz olyan is aki érdekesnek tartja, esetleg még saját hasznára is tudja fordítani. Előre bocsájtom, hogy nem vagyok a téma professzora. Saját következtetésből adódik a gondolatmenet… ezért a „modell” nem biztosan 100%-os. Viszont figyelmes olvasó számára sok mindent megvilágíthat.
Az nyilván való, hogy vágyai ugyan mindenkinek vannak, de nagyon sokan nem vesznek róla kellően tudomást. Leginkább vanilla körökben érhető ez tetten. A vágyak sokszor olyan területeket is megpendítenek, amelyeket a realitás elnyom, vagy maga a személy hagyja elnyomni. Ezt leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy létezik egy „reális én”-ünk és létezik egy „tudat alatti én”-ünk. Az előbbi alakítja a viselkedésünk nagy részét, behúzza a féket, ha a tudat alatti énünk túlzásokba akar esni. Úgy gondolom hogy ez utóbbi „termeli” a vágyakat, ezek mindenkiben megvannak, de azt hogy mi az ami kikerül a vágyakból a realitásba, azt a reális énünk szűrőjén keresztül élhetjük meg.
Miért is írom ezt le?
Ha felismerjük magunkban, hogy mikor melyik énünk, mit szeretne vagy mit enged át a fent említett szűrőn, sokkal jobban megélhetjük vágyainkat és a veszélyes vizekre evezés lehetősége is kisebb… Abban az esetben ha azt is megtanuljuk, hogy melyik énünk hogyan fejleszthető, akkor tudunk igazán kiteljesedni!

Nézzünk egy példát. Megfordulnak az emberek képzeleteiben olyan vágyak, amelyeket elméletben szívesen kipróbálna, de a valóságban esze ágában sincs. Pl. szeretne valaki nap közben egy forgalmas villamoson szeretkezni. Nyilván nagyon kevesen fogják ezt megtenni, bármennyire is vágynak rá, mert egészen egyszerűen nehéz ügy. 
Ilyen esetekben a tudat alatti énünk termel vágyakat, és a reális én fékezi meg őket. Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy nagyon jól esett volna megtenni valamit, de egy belső hang megálljt parancsolt. Ez a két „én” játéka. Természetesen adott helyzettől és közegtől is függ, hogy a két énünk milyen arányban ura a helyzetnek. „Játék” közben a reális énünk háttérbe szorul, fokozottan törnek elő a másik énünk vágyai… egyre jobban magával ragad a hév, egyre kevésbé vagyunk önmagunk kontrollja alatt. A reális én egyre kevésbé szűri az eseményeket, tudat alatti énünk viszont egyre jobban kiteljesedik. Ilyekor szabadulnak el igazán a vágyak… Csakhogy a reális én ott mocorog a háttérben és figyel. Amikor olyan szinten átlépjük a tudat alatti énünk segítségével a reális énünk határait, amit már az nem tud tolerálni, akkor az hirtelen „kifakad”! Ekkor áll elő az a helyzet, amikor átléptük a számunkra épp aktuális határt a játékban! Innentől kezdve a játék vagy megáll, vagy nem nyújt igazi élvezetet. Pontosabban csak a reális énünk számára… tudat alatti énünk óriási kielégülést érez(het), de ez bizonyos bűntudattal, rossz érzéssel párosul, a reális énünk fékje, kifakadása miatt. Előállhat olyan eset, amikor egy helyzetet reális énünk már túlzásnak él meg, de tudat alatti énünk kimondottan élvezi. Ez egy olyan kettősség amit sok gyakorlással, sok türelmes játékkal lehet kezelni.
Úgy gondolom a tökéletes Dom-Sub kapcsolat, ilyen alapra épül. A Dom tökéletesen ráérez a Sub épp aktuális, reális és tudat alatti énjének arányára! Ezáltal érzi, hogy meddig megy el az adott helyzetben ami még élvezetet nyújt a Sub számára. A játék során ezt az arányt bizonyos szintig a játék hangulatával szabályozza és akkor hagyja abba amikor a reális én még épp nem avatkozik be radikálisan!

Határok tágítása:
Ha valaki fenti eszmefuttatásomat megértette, akkor logikusan következik, hogy a határok tágítása alapjában véve a tudat alatti énünk vágyainak tágításával kezdődik. Ezek néha egészen mély vágyak elővarázsolásával valósíthatók meg. Vannak olyan vágyak amelyek annyira emészthetetlenek reális énünk számára, hogy saját magunknak sem merjük bevallani, hogy létezik ez a vágyunk. Amikor eljutunk odáig, hogy tudat alatt már fel tudjuk vállalni az adott vágyat, akkor kell a reális énünket felkészíteni ennek kiaknázására. Hogy valójában hogyan, arra mindenki rá jön saját magától. Az viszont biztos, hogy ha reális énünk is utat enged egy vágynak, akkor az a következő játék során nem fog problémát okozni!
Kezdőknél, nyilván a vágyak megvannak mélyen a tudat alatti én-ben, de a reális énjük nem engedi ezt megvalósulni. Nekik először a reális én fékjét kell kiengedni…

Még annyit hozzátennék, hogy cikkem nem tudományos alapokra épül. Saját gondolatmenetet tartalmaz. Ennek ellenére, ha valaki megérti a fenit összefüggéseket, és lefordítja saját magának, esetleg tovább értelmezi, akkor nagyon sok bdsm helyzetre megoldást fog találni.
A Domina (nő) – Sub (férfi) kapcsolatról nem sokat tudok, mert nekem nem ez a világom, ezért ez az eszmefuttatás lehet, hogy arra a klisére nem jól működik. Viszont a Dom (férfi) – Szub (nő) kapcsolatban szerintem tökéletesen megállja a helyét.