A bosszú - VI. fejezet
2018. 09. 17. 20:43 | Megjelent: 1544x
Naimi soha eddigi komfortos, pénzzel és azon vásárolt kényelemmel kibélelt életében nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülhet. Bár senki nem tanította rá, szülei szájából sem hallotta, magát mégis az uralkodó osztály tagjai közé sorolta, nem feltétlenül hatalmi szempontból, sokkal inkább a saját és a körötte lévők életére gyakorolt befolyása miatt. Soha nem elemezte, hogy ezt a némelyek számára mámorítóan izgató, mások számára bénítóan letaglózó befolyását vajon a pénzének vagy valamely személyiségvonásának köszönheti-e, az azonban biztos , hogy öntudatra ébredésének első pillanatától fogva tudatosan élt vele.
Felső középosztálybeli családba született, első lépéseit is a jólét és gondtalanság felszabadító ölelésében tehette meg, kedvét és óhaját szülők és nagyszülők lesték. Úgy tűnt, élete kanyar és kisiklásmentes vágányra került, s azon kevés kiválasztott közé tartozik, akik hátszéllel, erőlködés nélkül vitorláznak át az életen, kizárólag kincses szigetek kikötőit látogatva. A törést apja banális félrelépése, sőt, igazság szerint új házassága és abból származó féltestvérének megszületése okozta. Apja ezután csak hétvégékre és a szünidők idejére vette magához, bár azt rendszeresen és tisztességgel megcselekedte, rossz lelkiismeretét pedig bőséges anyagi juttatásokkal igyekezett enyhíteni. Naimi mindebből akkor még keveset érzékelt, bár időről időre visszatérő nyomott hangulata azért előre vetítette a később kirobbanó konfliktusokat, melyek eredője szinte minden esetben öccse általa kivételezettnek és ki nem érdemeltnek ítélt helyzete volt. A nála fiatalabb fiút tolvajnak látta, kakukkfiókának, aki kitúrta őt a meleg fészekből, elrabolva tőle egyik szülőjét, míg apját magában hűtlennek, árulónak nevezte. Biztos volt benne, hogy öccsét jobban szereti, más magyarázatot nem talált arra, hogy apja miért a fiúval élte az életét, hozzá ment haza, míg elsőszülött - s Naimi megítélése szerint már ebből adódóan is előjogokkal rendelkező - gyermekét kivételesen fogadta csak magához.
Amíg férfikapcsolatai formálódni nem kezdtek, a harag és a gyűlölet legfeljebb dühkitörésekben öltött testet, ám amint elkezdődött a kamaszkor édes és kínkeserves, halálos násztánca, Naimi ráébredt hatalmára és fegyvertárára, és egyszer s mindenkorra tudatába került soha be nem gyógyuló sérülésének. A fiúk tódultak a magas, karcsú, kacér színekkel átszőtt, bájos vonásokkal bíró, nőiességét ösztönösen jól hansgúlyozó és használó lány életébe, Naimi pedig végre megkapta azt a figyelmet, amelyet mindig is hiányolt. Jó ideig úgy tetszett, a randizás, az ezzel együtt járó, még sokkal inkább ártatlan, erotikus adok-kapok feszültségmentesíti a lány negatív felhangokkal teli érzelmi életét, Naimi első komolyabb kapcsolatának azonban egy éretlen fiú állhatatlansága miatt lett vége.
Az elszenvedett csapás hatására a lány arra jutott, hogy voltaképp minden férfikapcsolatából csak ugyanaz a kín származhat, s az apja által életre hívott ördögi körből ezen az úton kitörni nincs mód. Olvasni és tanulni kezdett, kezébe vette a témában elérhető valamennyi fontosabb irodalmat, de ráébredt, hogy nem gyógyulást, csak erősebb fegyvereket keres, ezért figyelme a női magazinok sekélyes bölcsességei és a szélsőséges feminista blogok férfigyűlölő szerkesztőinek írásai felé fordult. Falta őket, és lassan ráébredt, hogy pont ezekre van szüksége ahhoz, hogy az eljövendő küzdelmekhez felvértezze magát. Többet nem is akart, meglelte önmagát és szerelmi életének vonatkoztatási kereteit, melyek partnerei anyagi és érzelmi kihasználására, állandó bizonytalanságban tartására épültek, s még az erotikus együttlétek őszintének tartott pillanataiban is csak a sérülésmentes felülkerekedés érdekelte. Érintetlen már nem lehetett, de mindent megtett, nehogy megérintsék.
Rhaga Sani véletlenül került képbe, s egy percig sem vette komolyan. Érzékelte a felé irányuló szűnni nem akaró erős és megingathatatlan érdeklődést és vonzalmat, amely nem hogy elgyengítette volna, de egyenesen mesteri játékra ingerelte. Úgy vélte, a irányában megnyilvánuló energiát csak fel kell használnia és mederbe kell terelnie ahhoz, hogy Pygmalionként létrehozhassa álmai kegyencét, akivel jó ideig szórakoztathatja majd magát. Jó irányban haladtak a dolgok, Sani mindenért hálás volt, Naimi pedig a határokat egyre messzebb és messzebb tolta ki. Lehívta magához a nyaralóba, majd még aznap este közölte, hogy ő visszautazik a fővárosba. A megbeszélt találkozóra egy másik férfival érkezett, sokszor hagyta magát félreérthető helyzetekben rajtakapni. Sani nem tágított. Szerelmi együttléteik is a kegyetlen társasjáték terepévé váltak: Naimi lépésről lépésre szelidítette meg Sani vad vágyait, és terelte óvatosan egyre alárendeltebb, élvezetet csak a lánynak nyújtó együttlétek felé. Öltözködésével, kihívó viselkedésével mindig felkeltette és fenntartotta a férfi gerjedelmét és érdeklődését, állandó érintéseivel pedig csak fokozta a vágyat, de mindig vigyázott, hogy erre csak társaságban kerüljön sor. Amint kettesben maradtak, behúzta a féket. Egy kitalált, sikerületlen nemi erőszakról szóló mesével magának követelte a teljes irányítást, melybe a vakon szerelmes Sani érthető okokból belement, innentől pedig nem volt megállás. Még ha teljesen meztelenül is feküdtek egymás mellett, Sani akkor sem kezdeményezhetett, mert az első ösztönös, erotikusan agresszív gesztust visszavonulással, és megjátszott ijedtségből eredő sírással büntette Naimi. Ilyenkor csak órákig tartó masszírozással, majd azt követő orális izgatással lehetett kiengesztelni, amelynek eredményeként, teljesen ellazulva orgazmusok sorát élte át, míg kedvese kínzóan merev pénisszel csak álmodozott a beteljesülésről. Amikor Sani elárulta, hogy a szép női lábfejek a gyengéi, és hogy Naimié tökéletesek, meztelenre vetkőzve kellett bekrémeznie, a körmöket kifestenie és szárazra fújnia, és ha Naiminek jó napja volt, esetleg rá is élvezhetett. Ha néha el is jutottak az aktusig, a lány aprólékosan ügyelt arra, hogy a férfi közeledő orgazmusának jeleire hüvelyfájdalmat színleljen, s egy időre véget vethessen az együttlétnek. Ha igazán gonosz volt, felajánlotta, hogy a szájával befejezi, de szándékosan rosszul szopott, mire a férfi saját magának verte ki. Sani türelme, és Naimi “alkotói folyamata” soha véget nem érőnek, és sikerrel kecsegtetőnek tűnt.
Egyetlen üzeneten múlt minden, jobban mondva egyetlen le nem kódolt üzeneten. Naimi elbizakodottá és óvatlanná vált, így kerülhetett Sani a titkosítás alól feloldott levelezőcsoport, és a lány valódi érzéseinek közelébe. A férfi sokkja olyan óriási volt, hogy napokig fel sem vette a telefont, így Naimi először azt gondolta, talán beteg, s nem gyanakodott semmire. Aztán Sani randevút kért tőle, és egy borítékban átadta a magának korábban átküldött, kinyomtatott levelezést. Sőt, kiderült, hogy a történtek hatására kisebb nyomozást folytatott, melynek révén rájött arra, hogy Naimi hamis dokumentumokkal állandó hozzáférést biztosított magának apja vagyonához, és a lehetőséget bőségesen ki is használta. A lány - bár néhány pillanatig bénult volt lelepleződése miatt - tulajdonképpen semmit sem tagadott, mentségeket sem keresett, ami Sani kínjait eszelősre növelte, de ebül szerzett anyagi bázisát nem akarván elveszíteni látszólag igyekezett egyezségre jutni a férfival. Végül beleegyezett Sani elrablásos-megkínzós játékába, bár barátnői óvták az egésztől. Nem hallgatott rájuk, Sanit továbbra is egy kis perverz disznónak tartotta, s most már bizonyítéka is volt erre, ezért mélyen megvetette. Eszébe sem jutott, hogy a történteket nem ő fogja irányítani. Ezután már csak írásban rendezték megmaradt közös ügyeiket, s varrták el a szálakat.
S most itt lógott kifeszítve, felfedett felsőtesttel, két ismeretlen lány előtt. Karja az elviselhetetlenségig fokozódóan zsibbadt, szétterpesztett, alulról támaszt nem kapó lábai görcsölni kezdtek, s mázsás súllyal húzták testét, felpeckelt szájából nyál csorgott. Az ellenszenves, barna hajú lány közben kéjesen hintáztatta minden irányba, gondosan ügyelve arra, hogy testének legintimebb pontjait is akadálytalanul megérinthesse. Amitől egész életében rettegett, valóra vált: birtokba vették.
Hozzászólások (0)