Az Éj szolgája

A szolga még nem volt élőhalott.Bár viselte Úrnője billogját a Fekete Áldás egyelőre váratott magára.Régóta állt Úrnője szolgálatában, az ellenséges klánokról tett jelentéseket, információit az élők napfényes világából lopta.
Sokfelé elér az Úrnő hatalma de azért mindenbe még Neki sincs belátása-gondolta, miközben a Hölgy kastélya felé tartott legújabb információival.
Hamar átjutott az ellenőrzéseken.Szerette volna kitalálni , hogy milyen hangulatban van ma az Úrnő de a legbelső termekben dolgozó bevarrt szájú inasok arcáról semmit sem lehetett leolvasni.
Végre kinyílt az utolsó ajtó is és hűvös levegő csapta meg a szolga arcát.
A föld alatti ,napfényt sohasem látott nagyteremben az Úrnő egy bíbor kereveten foglalt helyet.Ében haja lágyan a vállára omlott,kortalan arca hófehéren sejlett elő a gyertyák félhomályában. Királykék selyemruhája a testének minden domborulatát mutatta.Legszebb mégis az éjfekete szeme volt rajta ami most villámokat szórt.
-Kerülj beljebb!-hangja lágyan muzsikált a szolga fejében.
A szolga rémülten vette észre, hogy a Hölgy minden nap használt vérbábjai holtan fekszenek körülötte , mindet szárazra szívta.Gyomra összeszűkült és az ajtó felé kezdett el hátrálni.A következő pillanatban érezte az Úrnő testét maga mögött és torkára karmos kezek szorultak folytogatón.
-Hibáztál.-hangja csak suttogás volt de a szolga már félájult volt a rémülettől és az oxigénhiánytól.Annyi lélekjelenléte volt , hogy felemelje a kezében tartott papírokat.AZ Úrnő egy mozdulattal a földre lökte selyemcipellős lábával a durván az ágyékába taposott amíg az iratot olvasta.
-Késtél két napot te szerencsétlen, de amint látom ezek itt rendben vannak és ez az amiért ma életben maradsz.
-De Úrnő Ön mondta nekem ezt a napot...
-Feleselni merészelsz Velem?-ordította a Hölgy, szemfogai hófehéren villantak elő rubinpiros ajkai közül.Megragadta a szolgát mint egy tollpihét és az ágyába húzta.Kezét és a lábait kikötözte a baldachintartóhoz.Egy mozdulattal tépte le magáról a gyönyörű ruhát és a szolga feje fölé térdelt.
-Gyerünk mutasd meg mennyire vagy hűséges!Nyalj!-és fennséges húsos punciját rányomta a szolga mohó szájára.
Nyalta és szívta az Úrnő csiklóját, igyekezetének hamar meglett a gyümölcse, buzgón és imádattal nyelte a finom nedveket.Lassan a szájába vette és szopogatni kezdte az Úrnő csiklóját amitől az nyöszörögve élvezett, a szolga pedig a fulladás határára került.
Mikor föleszmélt már egyedül volt a nagyteremben (a 12hullát leszámítva).Szájában Úrnőjét ízlelgette, nem számított már az sem , hogy kötelei a húsába vágnak tudta, hogy megbocsájtást nyert.
-Máskor ne késs!-töltötte be ismét az agyát Úrnője nem evilági hangja.