A DOM(RA) VÁLTÁS LEGENDÁJA

Az újkőkor és az új kőkemény szex hajnala Randa törzsfőnök uralkodásának végén virradt fel.
Kegyetlen törzsfőnök volt Randa. A kardfogú tigriseket a legmérgezettebb nyelvű anyósokkal étette meg. Ha egy ősember dáthát kapott a huzatos barlangban, saját bunkójával ütötte agyon. (Ez volt a kőkori egészségügyi reform.)
Randa egyetlen ősnővel, Anával volt elsöprően figyelmes, ki történetünk hősnője. Ana dolga csak egy volt: bármikor kielégíteni Randa állatiasan előtörő ösztöneit (bocsi, ősállatok) a tigrisbőrön. Randa nagyon is kímélte kéjhölgyét: a törzs nyomorultabb női mostak helyette, az étkeket maga a varázsló főzte, két adag varázsszer között. Gyengéd, az nem volt hozzá, persze hogy nem. Ha rossz kedve volt, pofozta, rugdosta. Ha begerjedt, türelmetlen volt, meg nem várta, amíg benedvesedik, kapásból rávetette magát. Élvezte vajon a saját durvaságát? Dehogyis, csak természetes volt neki.
Odom volt olyan kemény, mint Randa, de ruganyos ifjú testét ötletekkel teli, gyorsan vágó esze is vezette. Egy faágakból és vadbőrből eszkábált parittya, bele egy új kő, egy technikás forgatás, és a törzs máris új főnökét félhette. Így vette kezdetét az újkőkor.
A hatalmat megszerezni könnyű, megtartásához hű társakat szerezni nehezebb. Odom megörökölte Anát a törzsfőnöki tigrisbőr melegítőjének (na, nem is tiltakozott ellene). De Ana nem ahhoz szokott, hogy a törzs varázslója nem az ebédet bűvöli helyette az a asztalra, és a takarítani-mosnivaló is rámarad. Elborzadva lépett a barlang hátsó, meglehetősen dzsumbujos fertályába, ahol a házimunka ezer kínja lesett reá. No meg még valami, amit nem is derengett neki – de egy előérzet borzongatta végig furcsán a gerincét, formás popójától a nyakszirtjéig.
Olyan bájos esetlenséggel mozgott ebben a sejtelmesen megremegtető barlangzugban, mint az első ember mumbucában a Holdon (kb. sokezer év múlva). A rücskös padlón össze-vissza elszórt fegyverek, nyúlcsapdák, hurkok, neki csak kacatszőnyeg. A barlang mennyezetéről ruhák, állatbőrök lógtak, amiket szellőzni, szárítani aggattak a kőcsapokra, kínkeservvel kifaragott bütykökhöz kötözve jó erősen.
Anának ma pocsék dolga volt: a kéjhömpölyös tigrisbőrt kellett kimosnia, életében először. Az a bizonyos tigrisbőr ott szellőzött úgy középtájt, ahol a barlang teteje egy kicsit magasabbra hajlott. Erősen nyújtózkodott, hogy a kacifántosan felkötözött bőrt le tudja szedni a plafonról.
A rendetlenség istene már felállította a csapdát, a gyanútlan áldozatnak csak bele, illetve rá kellett esnie. Ana a lába elé sem nézve kepesztett és rálépett egy felettébb gördülő kőre. A tigrisbőr felé nyúlkálván, estében ösztönösen és vadul, kezét belefúrva kapaszkodó után kotort, és bal csuklója beszorult egy felfüggesztő hurokba. Támaszték után kapálózó jobb lábával tucatnyi lomot félrerugdosva, belelépett valami másik hurokba, és mikor lábacskáját előrerántva megpróbált kiszabadulni belőle, csak még jobban rászorult bokájára. Jobb kezével megpróbálta kioldozni magát, de hátrahúzott jobb lába miatt nem tudta testét jól megtámasztani. Végül feladta, jobb kezével is megkapaszkodott a tigrisbőrben. Még soha nem érezte magát ennyire kiszolgáltatottnak, de hogy mire, azt riadalmában, a kudarcos küszködéstől lihegő kimerültséggel, nem is sejtette.
Odomnak aznap szét kellett csapnia a törzsnek valami süket háztartási perpatvaron egymást tépő asszonyai között, így kissé felhergelve ért haza enyhet találni a maga tágas, és ágyasa kicsi meleg barlangjában. Idegeit tovább borzolta, hogy sem Anát, sem egy tál meleg ételt nem talált, csak valami hüppögést hallott főnöki barlangja hátsó fertályából. Felindultan odacsörtetve, meglátta kis Anáját a tigrisbőr előtt felaggatva. Rögvest átlátta ágyasa bénaságát, és ettől még az ő kőkorszaki átlagnál határozottan fejlettebb agyberendezését is elöntötte a vér.
- Mit nyüszögsz, te kétballábas szőke nőci? Majd én megtanítalak nyüszíteni, fogsz te még sikoltozni is!
A dzsumbuj tetején hevert egy méternyi bőrszíj, amiből félelmetes parittyájára is tellett. Először felnyúlt erős kezével, leszaggatta az egybevarrott rucit Ana kecses, vonzó testéről. A bőrszíjat kétrét hajtva, keményen végigkorbácsolta az előtte lógó formás testet, a vállától a combjáig. A szíj éleseket csattant az ősasszonyéknál szokatlanul fehér, mindeddig igencsak kímélt bőrön. Ana vadul vonaglott a tigrisbőrön, nem kimondottan csak az odaadás kéjétől – bár azt a leghasítóbb ütések alatt is érezte. Szoborszép felsőtestén, a fájdalomtól kifeszülő fenekén, feszes combjain egyre több vöröses hurka díszelgett. Egész alakja gyönyörű ívben hajlongott görcsösen szorító kezei és támasz után kapirgáló lábujjai között. Sikolyai betöltötték a barlang minden zugát és Odom fülét, de a szívét is.
Anát férfi így még meg nem alázta, meg nem törte. Az újra meg újra rácsapó szíj mégis olyan ütemet vert ki belőle, mint amikor ölében érezte a férfi erejét. Az ő ura volt, aki ütlegelte, akinek magát adta. Sudár testét, kerek popsiját, szédítő lábait … és igen, egyre lüktetőbb ölét. Ha tudott volna, se próbált már kitérni ütései elől, vadítóan vöröslő hátsófelét egyenesen odatartotta. Teljesen belebódult a csapások ritmusába, bele az urába, akinek testét így is felkínálta. Sikoltásaiba mind több és több kéj vegyült. Érezte bizony, hogy combjai között nem a barlangban szállongó párától nedvesedett be.
Odom vérét is arcába, meg az ágyékába kergette az előtte vonagló gyönyörű női test. Ugyanolyan mámorba taszítónak látta a korbácsütések, mint érezte máskor maga alatt. Az ő asszonya volt, még sohasem élte meg ennyire, hogy teljesen az övé. Mesés domborulatokba hullámzó húsa, vad vágyakat ébresztő csípője-alfele, széttárulkozásra termett izmos lábai. Hallotta már nemegyszer gyönyörében felkiáltani, most ezek a sikolyok ütötték meg fülét ismét. Elolvadva és megkeményedve bámulta az oly ismerős tigrisbőrön rángó mezítelen asszonyát. Bevágta a véres szíjat a barlang legtávolabbi sarkába, és már magáról tépte le a ruhát a sámántánc szent őrületével.
Igazi harcost nemzett azon az éjszakán Odom : fiát, ki idővel átvevé tőle a főnökséget, és folytatá dicső atyja hódításait mind a törzs tőle rettegő szomszédai körében, mind a kínzókamrának felszentelt barlangzugában.
Így fedezték fel az ősemberek az újkőkor hajnalán a BDSM-et és a dinasztia-alapítást. Bocs, majdnem elfeledtem az ősi kőtáblába vésett szavakat :
„S midőn Odom fia átadá az ő fiának, követőjének a törzs élén, főnöki hatalma jelvényét, a szent ostort, nevezé az ő dicső családfájukat hős atyja emlékére Dom-dinasztiának.“
Így született meg a domok neve. És honnan származik a sub-ok neve? Hát a domoktól, te kis buta! De ez már egy másik történet …