Fétisruhás, templomi szolga

A vallás gyerekkorom meghatározó eleme. Majdnem bentlakásos egyházi gimibe mentem. Kamaszkorom végén mély odaszánással és meggyőződötten adtam életem Istennek, hogy Ő vezesse azt. Sajnos nem lett tőle jobb, pedig igazán igyekeztem és hittem, ahogy tőlem telt. Inkább oda futott ki, hogy valamit biztos nem jól csinálok, megint elrontom. Majd jött 25 év nagyon más: semleges megkérdőjelezés hegyek, önismeret, Szepes Mária és rengeteg látásmód, mindet habzsoltam szenvedélyesen, csillapíthatatlanul. A szexben is, szerencsére védett terekben.

Változni akartam, és azt reméltem tőle, hogy a világom is változni fog. Így is lett. Szárnyalni kezdtem.

Egyszerre robbant vissza a templom és be a bdsm. Teljesen egyszerre, 2024 nyár végén. Egy új üzemanyag, ami mozgat egy új univerzumban: itt még szabadabb lehetek. A kocsmázások istentisztelet után, ahová néha a lelkipásztor is becsatlakozott. Az első MOF buli Lassúval és a másnapi közös templom szintén együtt. Hogy így embernek lenni mekkora flesh. Nyáron rájönni, hogy a vallás egy vetülete is bdsm. Erről írok az előző blogbejegyzésemben.

A szülinapomon jött el az ideje, hogy kedvenc fétisruhámat, a fekete csipkeoverált viseljem a templomban, a tél ellenére jól láthatóan. Aznap személyes lett az Isten. És én azzal, ahogy élek, ahogyan nőket tanítok ejakulálni, ahogy megkötözöm vagy elverem a partnereimet, Őt szolgálom.

Utóirat: a fiam és barátnője szerint ez mind vagány. Érted? Elmondtam, mert adta a helyzet és nem lepődtek meg, sőt. Ha valaki ezt elmesélné, kétkedve hallgatnám.