Tolerancia, együttműködés, kompromisszum...

És igen, kezdhetem végre hasznosítani az egyetemen tanult asszertív kommunikációt, az igények és szükségletek megfelelő kifejezését. Ami elvileg a multis csapatban is kéne, hisz mind erre építi a kifelé mutatott szelfjét az álláskeresőknek. Elvileg... Hogy is volt? 😅 Akkor most nem kétbites idiótázhatok le senkit? Vagy csak két feles után?

Viccelek, persze szoktam sterilen is kommunikálni, csak általában a másik nem nyitott rá. Így nem vagyok hozzászokva.

Nem régen kézen fogott az őrangyalom, és azt hiszem, tart azóta is. De az angyalok kicsit sunyik, nem fog rugdosni, hogy menjek már, amíg én nem veszem észre, hogy elhalad mellettem a háttér. Majd vigyáz rám, ha lesz miért.

Egy multi berkeiben, órabérért dolgozva nem számít, ha valaki más elbassza. Én mosom kezeimet, meg amúgyis jobban tudom, én másképp csinálom. A saját részemért vagyok felelős, abban ne szóljon bele senki, én is csak kiröhögöm a másikat, ha magának bassza el.

De amikor egy csapat tenniakaró összefog, és csináljuk és hajrá... türelem kell, és végre van miért türelmesnek lenni. Sokmindent kipipálhatok kétszemélyes együttműködésekben, vagy nem egyenlő felállásokban. Ez új. Ezt csak kívülről láttam. Erről csak álmodtam. Kéne még valaki, aki azt mondja, ne féljek... mondjuk... mitől is félnék? Tolerálnak, segítenek, elviselnek... és én is elviselhetőbb vagyok.