Elsők

Egy beszélgetés elgondolkodtatott így korán reggel. Ugyan hány elsőm maradt még? Nem, nem arra gondolok, hogy soha nem jártam Európán kívül, és mennyire jó lenne egyszer elhagyni a kontinenst. Nem. Szerelem/szex/bdsm vonalra szorítkozva gondolkozom.

Be kell vallanon, nem vagyok szűz. Ez van... Amire kíváncsi voltam, kipróbáltam. Amire nem, nos, abból is ezt-azt. Néha nem teljesen önszántamból, de ez egy ilyen játék.

32 vagyok. A fele off. A másik feléből 12 évet éltem monogám párkapcsolatban összesen 3 férfi mellett. Marad 4 év. Ez idő alatt megismertem magam, a testem, a vágyaim, a határaim. Számokkal dobálózni felesleges, nem az számít. Ami publikus lehet az az, hogy volt X hölgy, 2X férfi akivel szexeltem, és 4X akivel csak játszottam. Összeszámoltam, és az élet fura fintora, hogy pont így adta ki a számokat 😄
Szóval nem tart a végtelenbe a dolog, hiába hiszik páran, hogy mindenki is megvolt. Aki kirakatba kerül, az törvényszerűen pletyka tárgya lesz, a rossz nyelvek azonnal elkezdik gyártani az elméleteket, és a végén olyan hírnevet alakítanak ki, amilyet éppen kedvük tartja. Sajnos nekik mindig undok, rossz a kedvük, ezért mindenkibe igyekeznek a legnagyobbat rúgni.

Nagyon elkalandoztam, vissza az elsőkhöz.
Rosszul kellene magam érezni, amiért nem vártam az igazira? Szégyellnem kellene a múltam? Baj, ha egy nőnek van tapasztalata?
Nem gondolnám. Aki szende szüzet szeretne, aki még őszintén meglepődik, ha faszt lát (hát még ha mást!), az nem jó helyen kopogtat.

Viszont van egy nagyon fontos, ha nem a legfontosabb első, amire várok. Ezt a legnehezebb beteljesíteni, és nem is derül ki egyhamar, hogy sikerült e.

A mindent elsöprő, holtomiglan-holtodiglan tartó szerelem.
Ebben igazán lehetne valaki első...