Elkezdtünk levelezni. Nem társkeresőn, nem romantikus platformon. Mindketten levelezést jelöltünk meg elsődleges célként. Nem randit kerestem, nem kapcsolatot, nem fotócserét. Dinamika érdekelt. Szellemi összhang, szabályok, keretek, kontroll. Az az érzés, amikor a szerep nem díszlet, hanem valódi jelenlét.
Ritka, amikor két ember ennyire tisztán tud BDSM-ről kommunikálni. És még ritkább, amikor ez valóban intelligens párbeszéd. Azt gondoltam, ez elég.
Nem kértem fotót. Nem kérdeztem a hajszínét. Nem faggattam arról, milyen nő a hétköznapokban. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert nem ezért voltunk ott. Számomra a dominancia nem külső attribútum, nem nőiességi visszaigazolás, hanem minőség. Gondolkodás. Tartás. Mentális jelenlét.
Aztán jött a visszajelzés: nem érdeklődöm eléggé iránta mint nő.
Itt érdemes megállni egy pillanatra. Ha egy BDSM térben a közös metszet a dinamika, akkor valóban elsődlegesnek kell lennie a romantikus jellegű figyelemnek? Vagy keverjük a terepeket?
Nem arról van szó, hogy a domináns nő, ne lenne nő. Nem arról, hogy ne lenne fontos az ember a szerep mögött. Hanem arról, mi a belépési pont. Én struktúrában gondolkodom: közös érdeklődés → összhang → mélyülés. Először a dinamika, utána minden más.
Ő talán máshonnan indult. Számára a domináns nő és a nő nem két külön réteg. Nem „először szerep, aztán ember”, hanem ugyanaz a személy. És lehet, hogy miközben én tisztán tartottam a kontextust, ő azt élte meg: nem érdekel engem.
És itt jön a kellemetlenebb kérdés. Ha egy domináns fél azt várja, hogy vezessék, de az irányt végső soron ő határozza meg, az valóban kiegyensúlyozott dinamika? Vagy inkább egy olyan helyzet, ahol a másiknak kell kitalálnia az elvárásokat?
Nem hibást keresek. Nem bántam meg ezt a kapcsolódást. Sőt. Ritka az ilyen szellemi összhang, és minden ilyen helyzet tanít. Arra, hogy a dinamika önmagában néha nem elég. Arra, hogy a szerep és a személy nem mindenkinél választható szét. Arra, hogy az elvárások sokszor nincsenek kimondva, mégis jelen vannak.
Talán a legfontosabb tanulság az, hogy a BDSM közegben sem lehet teljesen steril módon gondolkodni. A dinamika fontos, de az is számít, ki áll a másik oldalon. Lehet, hogy legközelebb nem változtatok az alapelveimen, de hozzáteszek néhány százaléknyi tudatos személyes kíváncsiságot.
A kérdés végül nem az, ki hibázott. Hanem az: egy BDSM kapcsolódásban valóban a szerep a közös nevező, vagy végül mindig a nő és a férfi kerül előtérbe?
A válasz talán mindkettő. Csak nem mindenki ugyanonnan indul.
És az ember ebből is tanul, hasznos volt :)
Hozzászólások (0)