#MissAnnabelle ihlette

Csipkekesztyű

Nem térden született benne a hódolat,

hanem figyelemben.

Abban a csendben, ahol a gondolat

előbb hajolt meg, mint a test.

A nő nem emelte a hangját —

a tekintete tanított rendet.

Egyetlen mozdulatában könyvtárnyi fegyelem lakott,

és játszótér nyílt két lélek között:

ott tanulta meg az ember önmagát

úgy, hogy közben neki adta magát.

Nem uralkodott —

irányt adott.

Mint finom kéz az íráson,

amely nem törli a betűt,

csak nemesebbre formálja.

A férfi nem láncot vitt elé,

hanem kérdéseket.

Elemzést, figyelmet, jelenlétet.

Azt a fajta odaadást,

amely nem térdel, hanem állva is alázatos,

mert érti, miért hajol.

A dominanciája nem vihar volt,

hanem klíma:

észrevétlen alakított,

és mégis minden lélegzetben jelen maradt.

Amikor emelt, nem vakított —

fénybe állított.

Amikor játszottak, nem szerepet játszottak,

hanem értelmet építettek.

Szabályból ritmust,

hierarchiából harmóniát,

parancsból bizalmat.

És amikor megszólította,

nem a hangjára figyelt,

hanem arra a csendes bizonyosságra,

amely azt mondta:

itt két lélek nem menekül,

hanem hazatalál.