Négy év után újra együtt

Négy év telt el.

Négy év külön töltött idő, sebekkel, haraggal, kimondott és kimondatlan szavakkal, tetekkel .Négy év, amikor sokszor nem csak egymást, hanem saját magunkat is marcangoltuk. A volt férjemmel rengeteget bántottuk egymást , volt, hogy szavakkal, volt, hogy csenddel. Akkor azt hittük, ez már soha nem lesz másképp.

És most mégis itt állunk.

Majdnem négy év után úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk újra, együtt . Nem azért, mert elfelejtettük a múltat, és nem is azért, mert minden fájdalom nyomtalanul eltűnt. Hanem azért, mert mindkettőnkben ott él ugyanaz a vágy, egy család, közösen. A két gyermekünkkel. Nyugalomban. Biztonságban.

Félek.

Nem tagadom. Félek attól, mi lesz a vége. Félek attól, hogy a régi sebek újra felszakadnak, hogy a múlt árnyékai visszakúsznak a mindennapokba. De a félelem mellett ott van bennem a remény is. Az a csendes, makacs remény, hogy talán most már tudunk másképp szeretni, másképp beszélni, másképp figyelni egymásra.

Szeretném hinni, hogy sikerült feldolgoznunk mindazt, ami volt. Hogy megbocsátottunk önmagunknak és egymásnak is .