BDSM: csak egy szelet
BDSM Blogok »
Blog - csicska_boy »
BDSM: csak egy szelet
Tág érdeklődésű ember vagyok, azaz nagyon sok mindennel el tudom foglalni magam, és szeretek új dolgokat is megismerni, tanulni. Talán ezért is van, hogy a szexualitás nem játszik központi szerepet az életemben. Hiszen annyi minden más is van, ami ugyancsak örömöt, kielégülést, gyönyört tud szerezni...
A járvány idejére fölfüggesztettem minden találkozást (most is föl vannak függesztve, tehát én nem vagyok fölfüggesztve), és elég jól kibírtam ezt. A BDSM megélése csak egy szelete a személyiségemnek, nem is a legszélesebb szelete, bár nem lennék nélküle ugyanaz, aki.
Viszont azt is le kell írnom, hogy ha a szexualitásra, annak kiélésére gondolok, akkor azt szinte csak valamilyen szub-Dom viszonyban érzem kielégítőnek. Volt, amikor aszexuálisként, volt, amikor homoszexuálisként tekintettem magamra. Szóval a szexualitás számomra nem igazán volt központi jelentőségű, tudok nélküle élni. "Kanos" a legkevésbé sem vagyok. De ha már létrejön a viszony valaki mással, akkor fontos nekem, hogy a játék során fölbillenjen dominancia és szubmisszivitás egyensúlya. (Értelemszerűen magamat, lásd a nevem, inkább a szubmisszív oldalon képzelem el, mondjuk 90%-ban inkább, de nem feltétlenül.)
Ahogy írta Lothario egy szép szövegében itt: a dolog a határok feszegetéséről, kereséséről szól. És ha valakivel olyan viszonyba kerülök, hogy képes legyek előtte meztelenre vetkőzni, akkor már kíváncsi leszek hatalom és alávetettség határaira. Hogy a játék meddig tud elmenni. Tele vagyunk tabukkal, szabályokkal, kötöttségekkel a való életben; legalább az intimitás legyen tabumentes, vagy majdnem az.
Miért is írtam most ezt? Talán, hogy definiáljam magam. Olyan szolga vagyok, akinek nem ez a legfontosabb vonása. Merthogy elsősorban ember, akinek vannak egyéb dolgai is az életben. Szolgává akkor válok, ha belépek egy intim partneri viszonyba valakivel. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor azt viszont szub-Dom viszonyban szeretném megélni, legalábbis úgy, hogy a másiknak is legyen igénye a határok feszegetésére, legyen e téren maximálisan kíváncsi.
A járvány idejére fölfüggesztettem minden találkozást (most is föl vannak függesztve, tehát én nem vagyok fölfüggesztve), és elég jól kibírtam ezt. A BDSM megélése csak egy szelete a személyiségemnek, nem is a legszélesebb szelete, bár nem lennék nélküle ugyanaz, aki.
Viszont azt is le kell írnom, hogy ha a szexualitásra, annak kiélésére gondolok, akkor azt szinte csak valamilyen szub-Dom viszonyban érzem kielégítőnek. Volt, amikor aszexuálisként, volt, amikor homoszexuálisként tekintettem magamra. Szóval a szexualitás számomra nem igazán volt központi jelentőségű, tudok nélküle élni. "Kanos" a legkevésbé sem vagyok. De ha már létrejön a viszony valaki mással, akkor fontos nekem, hogy a játék során fölbillenjen dominancia és szubmisszivitás egyensúlya. (Értelemszerűen magamat, lásd a nevem, inkább a szubmisszív oldalon képzelem el, mondjuk 90%-ban inkább, de nem feltétlenül.)
Ahogy írta Lothario egy szép szövegében itt: a dolog a határok feszegetéséről, kereséséről szól. És ha valakivel olyan viszonyba kerülök, hogy képes legyek előtte meztelenre vetkőzni, akkor már kíváncsi leszek hatalom és alávetettség határaira. Hogy a játék meddig tud elmenni. Tele vagyunk tabukkal, szabályokkal, kötöttségekkel a való életben; legalább az intimitás legyen tabumentes, vagy majdnem az.
Miért is írtam most ezt? Talán, hogy definiáljam magam. Olyan szolga vagyok, akinek nem ez a legfontosabb vonása. Merthogy elsősorban ember, akinek vannak egyéb dolgai is az életben. Szolgává akkor válok, ha belépek egy intim partneri viszonyba valakivel. Ha ugyanis ez megtörténik, akkor azt viszont szub-Dom viszonyban szeretném megélni, legalábbis úgy, hogy a másiknak is legyen igénye a határok feszegetésére, legyen e téren maximálisan kíváncsi.
Hozzászólások (0)