Az Első

Hátul varrott harisnya. Ez volt az első , amit észtrevettem, amikor elhúzta a fülke ajtaját.

Apáca típusú 4 cm magas topánka, mustársárga uncsi kosztüm. Túlfestett vörös haj, kontyban. A szabad tarkó érdekes volt, a sötétzöld selyem blúz, fodros gallérral, vmai nyakkendő szerű sállal érdekesebb. A cickók kiszúrták a selymet, illetve a melltartó. Talán körkörösen hegyesre varrott stílus a múlt századból. És legalább kétszer annyi idős mint én...

Határozottan élvezte, ahogy mágnesezi a tekintetem. Picit felcsusszanó szoknya, tűszerűen kihegyesedő melltartónyom a zöldselyemblúzon.

Amikor az összeakadó tekintet igazolta, hogy lebuktam a bámészkodással, Mona Lisa mosolya volt. Alig látható, fölényes, győzelmes.

A bal harisnyaszár kezdett gyűrött lenni, redőket vetett. ...ez harisnyatartót visel!... És kiszabadult legalább az egyik csat...

Másra már nem is tudtam gondolni, vajon mi lehet a mustársárga kosztüm alatt. A harisnyatartó gondolata, illtetve tudata, hogy a velem szemben ülő hölgy, bizony azt viseli hétköznap, teljesen kikapcsolta a szégyenlős kontrollt.

Gátlástalanul keztem bámulni. Hatása már jóideje látható volt. Mona Lisa lassú pillával megüzente, hogy észrevette és tetszik neki. A biztoság kedvéért többször odanézett, talán biztatva a tulajdonost. Duzzadtam, könnyeztem rendesen.

Leszálláskor észrevettem, hogy a kosztümszoknya fekete selyembélésű.

Persze mentem utána. Bár nem hallottam, csak a fejemben szólt a selyembélés és a harisnya súrlódásnak zenéje. És mindez egy harisnyatartóban végződik, Kapcsokkal. Kész volt a fejem.

Ahogy felhúzta a kisszoknyát, megtudhattam, hogy a hat kapocsból csak kettő engedett el.

Visszagondolva is lenyűgöző a női magabiztosság. Tudja, hogy megfőzött. Odaadja magát, nem fél, nem irányít, csak kíván, vágyakozik, és hagyja, hogy tudjam az akaratát.

Tudtam. A finom utalások csodát műveltek.

Még aznap előkerült egy nekem szájracsatolaható, és egy két végű holmi.