honeybee - Vanilla Nő

My brain? Its my second favorite organ.”

Nem vagyok submissive. Ezt célszerű már az elején leszögezni, mielőtt valaki gondolatban kiválasztaná számomra a megfelelő pórázt, majd csalódottan tapasztalná, hogy a használati utasítás hiányzik, az alany pedig rosszul idomítható.

Önálló, szókimondó, intellektuálisan többnyire üzemképes nő vagyok. Kissé sántítok, és néhány kilogrammal nagyobb felületen létezem annál, amennyit a testtömegindex-számológép tudományosan indokoltnak tartana. Ennek kétségtelen előnye, hogy menekülés közben könnyű utolérni, huzatban pedig kifejezetten stabil vagyok. Mellesleg jól állok nem feltétlenül erkölcsileg, anatómiailag azonban meggyőzően.

Domináns férfit keresek, nem azért, mert irányításra szorulnék, hanem mert vonz, ha valaki nálam is határozottabb jelenség. Legyen magasabb, szélesebb vállú, rövidebb hajú, és lehetőség szerint okosabb nálam. Ez utóbbi nem sértés, inkább ambiciózus kiválasztási szempont.

Nem várok olyasmit, amit magam ne tudnék nyújtani: intelligenciát, humort, figyelmet, önállóságot, tartást és normális kommunikációt. Nem eltartót, megmentőt vagy gazdatestet keresek, hanem egy férfit, akinek a jelenléte nem újabb tételként kerül fel a teendőlistámra.

Lehetőleg ne legyen házas. Nem erkölcsi aggályokból. Ám aki a felesége elől törölgeti az üzeneteit, hétvégén rejtélyes módon eltűnik, és kizárólag munkaidőben képes domináns férfiként funkcionálni, az nem Dom. Legfeljebb papucs, aki az ebédszünetben bőrnyakörvet ölt.

Laza ismerkedést keresek, nem közös hitelt, családi adókedvezményt és vasárnapi ebédet az anyósnál. A „szia mizu”, a kéretlen farokfotó, illetve a „papíron még házas vagyok, de érzelmileg már rég nem” című klasszikus férfimonológ viszont nem tekintendő személyiségnek.

Ha a leírás olvasása közben megsértődtél, valószínűleg nem véletlenül. Ha viszont magadra ismertél benne, és ez nem töltött el szorongással, akár írhatnál is - lehetőleg teljes mondatokban.