fleurety90 - Switch, Szadista Férfi

"Most Párisban jársz s magánosan lépdelsz a vad tömegben
Az autóbuszok csordája görg eléd s bőg egyre vészesebben
És elszorítja torkod a csodás szerelmet féltő félelem
Mintha többé már soha nem szeretne senkisem
Ha régmúlt időkben élsz már szerzetes vagy s őriz egy kolostor
S ti mind pirultok hogyha egy imát rebegtek s féltek a gonosztól
Kigúnyolod magad s a nevetésed mint Pokol tüze úgy pattog szerte itt
E nevetés szikrái csillantják fel életed tavát s mélységeit"


"A várostól a mély esti ég arca kába
Szerelmem lüktet az életek összhangjára
A város tőlük él a nagy ég ráborult
S tőlük gyúl ki az est mit szemünk már megunt

Utcák fényeibe az égbolt belekábul
A szellem úgy örök hogy az anyagba zárul
Szerelmünk emberi bennünk otthonra lel
Örök a szerelem sóváran pusztul el."


"Mindenben élni fog az emlék bár feledted
Pirosra festem én rózsás kicsinyke kebled
És vérző hajzatod s hasadó ajkaid
Sosem leszel öreg mert mindez bár feledted
Édes célokra még mindig megifjodik


Vérem végzetesen szétfröccsen a világra
Tőle a napsugár is tündökletesebb
Tarkább lesz a virág gyorsabb a vizek árja
Hallatlan szerelem árad le a világra
S birtokba veszi majd elárvult testedet"

"... nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. - és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség."(Popper Péter)