bootslave - Fetisiszta, Szubmisszív, Mazochista Férfi

Álom a szolgaságról (saját vers)

Ha óra hajnalt kongat,
És az ég is furcsán pirkad
Hunyt szemem lomhán éled
Érzem, hogy bilincsben
Vergődöm, várom a földön
Hogy Úrnőm értem jöjjön.

Tűsarkak kopognak a hideg kövön
Gyomrom összerezzen, kínból öröm
Szíven repdes, és lám, hogy dobog
S ajkamon egy halk nyögés forog
Ahogy a fémsarok húsomba vág
Jelzi, ez a kezdet, s még több vár.

Úrnőm elém lép, látom fenséges lábait
Itt a helyem, teljesítvén Úrnőm vágyait
Póráz kerül rám, hogy hű kutya legyek
S hason, szolgaként port és piszkot egyek
Nehogy arra érjen Úrnőm s álmaim cipője
S padlóként én legyek tisztaságának őrzője.

Kezdődjön hát büntetésed – szól Ő magasról
S rettegve hajtom fejem s kezem a vasról
Tudom, örök szenvedéseimnek forrása Ő
S imádkozom, sose apadjon el eme szép jövő.
De félek is, s már előre fájom, fájom, fájom,
Ahogy hátam mögött a pálcasuhanást hallom.

Számolnom kell, s ha elvétem, újra kezdődik
Számomra ez markáns nyomokkal végződik
De éltet az érzés, hogy megfelelek e kegynek
S Ő elfogad sok parányi porszem közül egynek
Számolok, számolok, már száznál tartunk, ó, Egek
Szemeim előtt már tornyosulnak a fájdalom-fellegek.

Nem is tudom, mikor, egyszer csak vége lesz
Kegyelemből vagy unalomból, nem tudom meg
De míg egynek vége, látom, jön a másik próba
Erős nyomok nélkül ma sem térek nyugovóra
Gyertyát emeli Keze, s ömlik rám a forró viasz
Záporozó cseppek kínja közt él csak a vigasz.

Míg halkan pihegek, a bilincsek eloldódnak
Könnyeim az élvezet hamvában feloldódnak
Úrnőm parancsára ismét négykézláb állok
S néhány célzott rúgásnak tűrőn ellenállok
De úgy tűnik, idővel ezek sem csillapodnak
Csak azért, hogy görnyedve a földre rogyjak.
S megbocsátást, kegyelmet sírón esdekeljek
Úrnőm előtt csúszva szánalmasan könyörögjek
Ő tán egy apró mosolyt megereszt, megvetően
Hasra parancsol, s rámtapos tűsarkú cipőjében
Felnyögök, belém mélyed Úrnőm drága súlya
S elillan rongy életem minden baja, s búja.

Végül kegyelmet kapok, s hálás vagyok,
Megköszönhetem büntetésem, csókot adhatok
Úrnőm cipőjére, amennyit csak enged
S hálám elég, semmiképp sem lehet
De tudom, Úrnőmnek sok örömet okoztam
Hogy tűrtem, saját nevelésem szolgáltam.

Ha óra hajnalt kongat,
És az ég is furcsán pirkad
Hunyt szemem lomhán éled
S arcomra széled a mosoly, a Fény
S csalódva gondolom ágyam melegén
Egy finom álomban jártam éjjel én.


2006. augusztus 22.