andras89y - Fetisiszta, Szubmisszív Férfi

Örülök, hogy benézett ide... nem ígérem, hogy mindig könnyű lesz, de egyet biztosan: unatkozni mellettem nem fog.

Készen állok teljes szívvel átadni magam az Úrnőmnek, hogy formáljon, vezessen, inspiráljon. Nem rövid játékot keresek, hanem az IGAZIT, akivel a kölcsönös átadás és vezetés valóság. Nem adom fel, amíg rá nem találok.

Hétköznap: döntések, stabil alap.
Amikor átadom magam: szabadság.
Ez adja azt a biztonságot, amelyben az Úrnőm szabadon élheti meg önmagát. De van bennem hely a spontán fordulatoknak is: feltölt a túrázás, a motorozás, a tanulás vagy ha egyszerűen eltévedek egy úton, csak mert kíváncsi vagyok, mi vár ott. Az életben is így vagyok: a legszebb pillanatok gyakran a váratlan fordulatokból születnek.

A BDSM számomra nem külön világ. Inkább mint a só: minden finomabb tőle. Hiszem, hogy a vágy és a nevetés kéz a kézben járhat. Egy pizza a kanapén lehet olyan emlékezetes, mint egy nagyszabású élmény – főleg, ha egy kis játék is kíséri. A rendezetlen pillanatok sokszor a legédesebbek. Olyan Úrnőt keresek, aki formál és irányít, akinek az öröme a legnagyobb jutalom. Hűséges és odaadó vagyok, de élvezem, ha az Úrnőm kizökkent a komfortzónámból.

Fontos, hogy ketten csapatként álljunk helyt jóban és rosszban. Amikor a szenvedély felszabadul, mélyen és intenzíven vagyok jelen ez élteti a közös élményt. Ugyanilyen fontos, hogy teret adjak az Úrnőmnek: örömmel igazodom a ritmusához és utasításaihoz. A hétköznapokban döntéseket hozok és felelősséget vállalok, de amikor a kezébe adom magam, akkor érzem igazán a szabadságot. Ez nem gyengeség, hanem erő.

A BDSM régóta az életem része. Az alávetettség számomra nem teher, hanem erőforrás. Térdelve az Úrnőm csizmája előtt érzem magam a legerősebbnek, és onnan nem mozdulok, bárhogyan is alakul a hosszú közös út. Készen állok tanulni, formálódni, és hagyni, hogy minden tettével ösztönözzön. Abból növök. Az teszi teljessé, amikor az Úrnőm megéli a saját erejét, szabadságát és örömét, és én lehetek az, aki ezt támogatja.

Itt lehetek igazán önmagam. Az alávetettség adja meg a mély, bizalommal teli kapcsolódást. Természetesen vannak intimebb fantáziáim is, amiket szívesen megosztanék majd, ha kölcsönösen megnyíltunk. Egy apró ízelítő: el tudom képzelni, milyen lenne az Úrnőm felcsatolhatósával elaludni, miközben átölel. Ez teszi különlegessé és izgalmassá az egészet. Az alávetettség számomra csak akkor teljes, ha szeretet és kölcsönös tisztelet keretezi. Hiszem, hogy a legszebb kapcsolat az, ahol a szerelem és a vágy nem ellentmondás, hanem egymást erősítik.

A játék, a nevetés és az apró örömök éppoly fontosak, mint a türelem, a hűség és az érzelmi jelenlét. Legyen az egy közös vacsora, koncert vagy csendes séta. A lényeg, hogy önmagunk lehessünk, és támogassuk egymást. Nem félek a hosszú úttól: minden lépés közelebb visz ahhoz a kötelékhez, amiért érdemes küzdeni. És ha közben van pár kanyar vagy eltévedés? Attól csak még inkább kaland. Egyébként is, ha már eltévedek, inkább az Úrnőmmel tegyem.

Végső soron számomra az a legfontosabb, hogy amit ketten építünk, boldogságot hozzon az Úrnőmnek és gazdagítsa mindkettőnk életét. Várom, hogy átéljem az erejét, és részese legyek annak a dinamikának, ami formál, inspirál és éltet. És ha mindehhez elég egy túra, ahol eltévedünk az erdőben, vagy egy csendes megállás a kilátásnál, a mosoly akkor is ott lesz az arcunkon.