Zack - Domináns, Szadista Férfi

Nem mindenkinek szól, ami itt történik.

Van, akit nem érint meg, és van, aki már az elején érzi, hogy valami ismerős mozdul meg benne. Nem egy konkrét vágy, inkább egy irány. Egyfajta kíváncsiság arra, hogy mi történik akkor, amikor a kontroll már nem magától értetődő.

Engem ez az állapot érdekel.

A dominancia nálam nem hangos és nem látványos, nem szerep, amit felveszek, hanem egyfajta jelenlét. Az a fajta, amitől észrevétlenül változik meg a légzés ritmusa, ahogy a test reagál egy érintésre vagy egy jól időzített ingerre.
Az a pont, ahol már nem eldöntöd, hogy figyelsz - hanem egyszerűen nem tudsz nem figyelni.
Nem ismétlek helyzeteket, hanem figyelek, és abból építek, amit a másik hoz magával. Abból, ahol feszül, ahol még tartja magát, és abból a pillanatból, amikor ez elkezd megbillenni.
Ott kezdődik az, amiért valójában itt van az ember.
A test ilyenkor nem cél, hanem kapu. Egy eszköz, amin keresztül mélyebbre lehet menni. Egy jól időzített inger, egy elnyújtott pillanat, és a gondolatok lassulni kezdenek.
A kontroll nem eltűnik - csak átkerül.
Ez az út sokféle formát ölthet - kötözés szíjjal, kötéllel vagy lánccal, fenyítés különböző eszközökkel, légzéskontroll, elektro játékok, vagy éppen az orgazmus feletti kontroll. Van, amikor a határok fizikai síkon mozdulnak, máskor inkább fejben történik minden - petplay, szerepjátékok, lábimádat, nővé nevelés, vagy intenzívebb irányok, mint anális tágítás, CBT vagy sounding. A forma változik, a lényeg ugyanaz: az, ami mögötte történik.
Nincs két egyforma alkalom, mert nincs két egyforma reakció. Ami történik, az mindig az adott helyzetből alakul ki, a határokból, amiket hozol, és abból, ahogyan ezek a határok elkezdenek elmozdulni.

Ami működik, az a pontos, átgondolt kommunikáció. Az, amikor valaki képes megfogalmazni, mit keres. Az általános mondatok nem vezetnek sehova.
A felszín mindig egyszerű. Ami alatta van, az számít.

A környezet adott, nyugodt és diszkrét, ahol nem kell a külvilágra figyelni.

A többi ott alakul.