Szubrina50 - Szubmisszív, Mazochista Nő

Egész hosszában, égető csíkot hagyva maga mögött. Újabb ütés, újabb lángoló sáv párhuzamosan, s csak záporoznak az ütések.
Szinte fel sem tűnik, hogy már nincsenek új ütések, csak a szétáramló fájdalom éget, s egy kéz ápolja, becézi vörösen izzó bőrömet. Édes volt a kín, s ajzó a fájdalom.


Megszűnik a világ. Csak Ő van. Én is szinte megszűnök, de közben betöltöm a világot.
Minél jobban átadom magam, annál inkább leszek önmagam. Megszűnnek a görcsök. A belénk nevelődött szégyenlősség.
Végre elérem azt, amit a legtöbb nő olyan nehezen ér el, hogy teljes mértékben elfogadom önmagam. Hiszen, a lényeg, hogy Ő elfogad, és akkor már nem lehet baj velem
Minél inkább szubmisszív, alárendelt, vagyok, annál több fájdalmat viselek és kívánok.
Valójában nem kell hozzá semmi. Nem kell eszköz, nem kell fájdalom, nem kell parancs. Elég egy hang, egy tekintet. Hogy tudjam, hol a helyem. És én tudom.

És minél inkább szub és mazo, annál inkább érzem, hogy önmagam vagyok, vonzó vagyok, és ellenállhatatlan. Hogy jó vagyok. Szép vagyok.

Hogy én vagyok a NŐ