SygmaBet - Szubmisszív/Domináns Pár

Régen, amikor ez a zene ellepte a világot, ezt az országot, meg ezt a várost is, virágoknak képzeltük magunkat a zene szép rétjén. Én például azt hittem, magas vagyok, karcsú és bársonyosak a szirmaim. De amikor feltűnt az első kecske a réten, megijedtem, hogy jön és leharapja a fejemet. Gyorsan tüskéket kezdtem növeszteni mindenhol. Azt hittem, megúszom. De ekkor megjelentek az emberek kaszákkal és rájöttem, nincs menekvés. Nincs menedék. Mégis szerencsém volt: értem jött egy srác. Kitépett tövestől, hazavitt és belerakott egy cserépbe. Azóta mindennap öntöznek, de nincs senki, aki cserélné alattam a földet. Csak egy hobó vagyok egy virágcserépben. Egy maroknyi földben. Ó, mit tettetek ezzel a földdel? Ebben a földben a kín a virág. Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem. Virág sincsen, te sem vagy már, mondd, miért hagytuk, hogy így legyen.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Mikor a hobók útjára léptem, ti még kis srácok voltatok.
Megvertek százszor,
Megnyírtak párszor.
Nem maradt más, nem maradt más, se János, se Tamás. Nem maradt más, szinte senki. Szinte senki, semmi.
Embernek, nőnek lenni. És ez, azt mondják, nagyon kevés. Sokan azt mondják nagyon kevés. Nekem nem sikerül olyan nehéz.
Embernek lenni, olyan nehéz. Nehéz!