ObeyMyWoman - Bizonytalan Férfi

Kérlek vedd eszedbe hogy mondok: Akár melly igen eszesnek láttassális te
magadnak, hidd el czak egy tudatlankais, czak egy gyermetske, és egy leányzó is,
egy óráig tíz vétket meg itél hátad mege benned, vagy ruházatod viselesebe, vagy
szolásodban, vagy ételedben, italodban, iárásodban, száz fogyatkozást talál czac hét
esztendős gyermekis. És másnak megsúgia, ez ember imillyen és amollyan.

Voltak ollyac,kic mind ha emetekbe ragattattak volna pokolra, és ott külömb külömb
iszonyú kínzásokat láták, Mintha Sotokba vgy faczarták volna, hogy az agya veleie
kifaczarodott, és az szeme kidüllyedt. És épen öszue törtec, és megent fel épültec,
Éshol imez, hol amaz kinual gyötrettettec. Ez látásockaloztán annyira elrémítöttéc
amazt, hogy hol akaztasra, hol vízbe ölésre keszerítöttéc.

Harmad nyughatatlansága az ördögnek ez: Hogy testi gyönyörűségbe és
vndokméletbe keueryie be az embereket, kikbe neki száz ezer álnaksági vadnak. A
mint tudhattyák azoc, az kiket lassan lassan torkosságra szoktat, hol vendégségbe,
mennyegzőbe, hol otthon, hol szomszédgyáual. Aonképpen az kickel feleségeket
meg vntattya, és előszer czak egy szömélyen kezdeti el, végre száz, két száz sem
elég. Így az telhetetlenec eszekbe vehetic, előszer melly kitsint keuantat, végre még
az Czászárság sem lenne elég.

Vadnac kic örömesttiszta házasságban élnének, Ésczuda álnoc izgatásiból az
ördögnec, szép feleségökis ízetlenec tettzenec, czac akár mi alá való szömély
miattis.

Némellyec czac egy szauockalis mint győztéc meg az ördögöt. Ezféléc kedig melly
igen alázatosoc voltac, kic magokat semminec véltéc, és az ő ereieket czac szent
lélektől vettéc. És akár mittis nagy békességuel türtec. Ezeknec példáitis értenünc
sokra lesznec hasznosoc.

Ímé ki czuda dolgoc voltac ezek: Hogy előszer az szűziességnec nagy aiándokát
vötte némelly, De ha azban el hitte magát,el vétetet tőle az aiándoc. Mostis sokan
iárnac így.

Az ördögökis, az Angyalokis sokszor el iűnec hozzánc, kiket imigy ismery meg: Mikor
az ió Angyaloc ielennec, azoknac mind tekintetec,mind szauoc, magoc tartásoc, igen
czendesz és kedues, kikbe nincz magoc fitogtatás, kiáltás röttentés, hanem lassú
gyorsaságual békességessen vgy oktatnac és intnec, hogy Isteni félelmet és hitet
indíczanac bennünc, És ollykor mennyei édességre vgy indul lelkünc, hogy
velecegyetemben keuannanc oda mennyi,az hol őc lakoznac.

Pimeniust kérdic vala, ha iob volnaé külön magán lakni, vagy sockal együtt. És mond
A ki magát meg feddi, el lakhatic mássalis, De az ki magába fel fualkodic, ha maga
lakikis, meg czallya magát.

Nesteron midőn futna egy Sárkány előtt, mondnac neki: Lám te is félsz. Felele. Nem
félec de azért futoc az többiuel együtt, hogy keuély gondolat ne indulna bennem,
Mint ha én szentebb volnéc másnál.

Minden városban ,minden faluban, Sőt minden házba ez egész világon külömb
külömb babona vagyon, az az ,ollyba való bizodalom, ki miott a'szent lélek elhagy
téged:

Ha meg nőszöl, kést ne küldgy aiándokon Mátkádnac, mert visza vonóc és
haragosoc lesztec. Hazug eb, mit hazutz, Ha meg esküszölhogy verekedőc ne
legyetec az vtán, erre tanyítnac az Bábác, hogy a Leány vagy Menyeczke, egy pénzt
vagy fillyért eresszen alá az öue mege az Papelőt, és azt mondgya, Ezen bárányt
veszec, és én farkas leszec. Átkozott latroc, hogy nem könyörgetec szent lélekért,
hogy az tegye az te fériedet ollyá mint az bárány, Te kedig miért akarsz farkas lenni
az te wradon, nem de az ördög míelteti é ten veled?

Dobó Istuánné Sulyoc Sára: nagy sírua soc óhalytásockal panaszolkodott én előttem
is fiára, hogy fia ki rekeztötte az ő maga keresett iószágábólis. Azis sokat röttegett az
miott.

Cracóba. Midőn az iffiú Deákoc meg szidalmaztac volna egy Pispeknec kerítőit és
kuruáit, és az miott mind kétfelől öszue veszuén megholtac volna, végre az töb
ártatlan Deákokatis ki űzeteti. Így sóz bűnt bűnre az ördög.

Illyen szentec ezec, az kic azt kiáltyác, hogy az ió czelekedet által kelly iduözülni.
Czuda dolog az képmvtatósság, mint az wr szent lelke szóllott rólok,hogy nagy terhet
kötnec, és téged arra intnec hogy hátadra emeld, deők egy wyockal sem illetic. Még
az köznép köztis nézd meg az híres kuruákat, mint díczéri á iamborságot, de ő vgyan
lator azért.

Trebóniust ki ieles fő tanácza Iuliusnak és országánac fő gond viselőie, és az többi
közt iámborbis, Így ölete meg Dolobella: Három nap kínzatta az tömlötzbe, az vtán
feiét vetete, és az piatzra ki vettette. Ha nagy wr vagyis elne hidd magad,mert így
iárhatz időre mint Solon mondta Croesusnac.

Egy polgár asszony midőn czac tréfában szidalmaztatnéc gonosznőnec, el futamodic
rokonához, és reá fogiahogy ő költötte reá az gonosz neuet, és pörbe idézi, amaz
noha az előtt semmit nem értött felőle, de ottan súgni kezdic hogy reá bizonyodic, és
ki vesszőzic.

Láttam igen okos de álnoc fő embereket, kic czélczaptac és hízelkettec tiztnec okáért
Pispekeknec, És őkis nagy tizteket visletec az álnoc szín alatt, hogy őc szíuekben
igazat vallanac,De vgyan rútul veztec. Mint Forgáts Ferentz, Váradi Pispec, És
Kereczeni Iános, Komáromi Prépost. És többec. Rút kínual, szörnyű ketseges
betegségec miott, és soc szégyen vallásokra holtac meg.

Ieles asszonyokrólis mondhatnéc czuda dolgokat, polgár asszonyokról, nemes
asszonyokról,és zászlós asszonyokról, kic ió erkölczbe sokáig hordoztác ő magokat,
és végre meg czalatkoztac. Nemellyec wroknac látuán gonosz életyeket, és másut
messze való késedelmeket, az miattmeg czalatkoztac.

Voltac ollyac hogy az faytalan emberec addig hazudoztac, izentec, írtac,
aiándékoztac, hogy ingyen eszébe sem vötte az nemes vagy polgár asszony, hogy
az forrót alaia öntöttéc.

Némelly nemeshöz, és Zászlós wrakhoz, fő népec mentec barátságnac színe alatt,
és az wrat le köttöttéc soc aiándéckal és maga aiánlásáual, és az vtán nagy fortély
esett házán.

Az mi Maximilian Czászárunkhoz egy Beczi polgár megyen, midőn hadba hirdetnéc,
és ígér tíz ezer forintot, czac ő magát hon hadnac. Mondaz Czászár: Mikor en
szánkáztam,vtánnam senkinec nem volt frisseb szankaia mint teneked, azért ha
velem együt szankaztal, együt iöy hadakoznijs, és az tíz ezer forintual, készíts tíz
fegyuereseket.

Láttam olly kényest, ki nem ött az fele etekből, kit czorba fazekba főztec. Ollyatis, ki
nem vötte el az tyukmonyat, ha kezkenőbe nem fogtác. Ez penig igen lator parazna
volt, kilső tisztaságra nagyob gongya volt az belsőnél.

Pekri Laios az Plébánost iol tartotta, és meghatta az vtán, hogy egész hétig alunni ne
hadgyanac, setzel székbe ültetuén, és éyel nappal Darabontoc fel raztac, mihent el
alutt volna : könyörget hogy czac egy kitsint hadnanac alunni, De míg ezer forintot
elő nem hozatot, addig nem engettec.

Soc wrakat mondhatnéc: kic noha ieles Deákoc, és magokat ió kereztyéneknec
vallyac, azonközbe ha valamelly aruara soc pénz maradot iobágyinac, feleségit
tömlötzezi, hogy ki adgya, és tetteti hogy ő az gyermeknec meg tartya, és álnokul
leueletis ad rea.

Kigyőzne elő számlálni, minden rend, wrac, hadakozóc, kalmároc, pogán és
kereztyén feiebe, minemű álnoc kereskedő gondolatoc vadnac. Kic erő hatalommal,
kic hamis töruénnyel, procatorsagual, ki hamis singuel itzeuel mint keresi kenyeret.
Mind ezec az ördögnec kerengési miott vadnac, kinec az ki adgya magát, nőtön nőis
az álnokság benne, de végre kinnyal fizet. Szóltam immár azon telhetetlen
czalárdokról.

Nagy híres neues Olasz, oruos Doctor: ohaytua és foházkodua titkon czac énnekem
kezte vala beszélleni soc Lelki Furdalásit: Quam maximé tempestatis sunt in homine:
Ambitio, luxuria, Auratia, et id genus alia. Az az: Mint az Tengeri széll, vgy
hankotattya az embert: az Tisztesség kéuánás, az Testi kényesség, az
Telhetetlenség, és többec ez féléc : Mint az Buiálkodás, az Torkosság : az
Keuélység, Irigység, Istenuel és embereckel való kelletlenkedés. És ketten beszéltüc
egy másnac bibéyét. Őis meg beszélte mint hankottatot soc wrac, Papoc, és Királyoc
előt, ez világi tisztesség kéuánás, és gőgős maga tartása, és nagyra való
vágyolkodása miott, Hol mint emeltetet nagy fel : És onnat mint eset megent alá igen
nagy mélyen. És midőn alat iarnais, menyi gonosz kísérteti volnánac, És czac alá
való leánzókis eszét mint veztegetnéc, noha minden nagy eszesnec és értelmesnec
esmerne. Ez vgyis vagyon, ha helyen maradhatna mindenkor. De midőn emberec
közt volna, azkor frissen reá tartaná magát, és szépen hordozná eszét, értelmet és
Isteni félelmet külső képpen. De midőn magánac szorulna, vgyan égne benne az
gonosz geriedetesség: És houa többel vétkeznec: annyiual inkáb neuekednéc, mint
az tűz,, hogy inkáb nő midőn sirral öntözic.Es hogy ennec sem böyttel, sem sirással,
sem könyörgéssel eleit nem vehetné annyira, hogy meg ne wyiulna, niha egy
hólnapra, niha két hétre, niha czac másod naprais, níha czacegy napis százszor kínozna, annyira hogy iámbor házas társais keduetlennec tettzenec. És ez miat mind
esze ,kedue, annyira el fogyatkoznéc, mint kic az tengeri szél vészbe nem tudnac
houa kapni, hanem czac Istenhöz kiáltnac. De noha ő mindennap kiáltanais, és
sokszor meg enhítetnéc. De midőn ingyen sem vélne, ismét hankottatnéc mint egy
haioba. Ez mellett soc irigyec miat, és megint az ő másra való irigysége míat, És
kemény haragossága miat, és boszankodása miat, mint hánkottatot, olly keseruesen
mondta meg. Hogy midőn el mennéc tűle sírna, És mondana. Ím most míg veled
szoltam czendesz és békességes voltam. De immár ím el hagyod szegény feiemet,
és én mayd ismét az Tengeri szeel veztül el ragattatom. Toábbá soc képpen
izgattatot telhetetlenségreis, és az miat soc fizetést kéuánt az betegektül, ki miat más
felől rötteget sziuébe, És hol égy, hol más miat mindennap hagyigaltatot mint az haio
az habon. Noha nagy értelmesnec, sőt igen bölcznec tettzenéc, és szép
beszédűnec. Ezt senki felőle nem vélte volna, ha ő maga ki nem ielentötte volna :
Mert nagy feiedelmec éltec vele, És kíuül nagy emberségesen viselte magát.
Soc wraknac sok nyögésit mondhatnám, kic igen kitsin dolgoc voltac: gyermekeken,
iószágokon mint törettec: tíz, húsz eztendőre azoc houa lesznec. Melly hítetlen
gondolatoc bennec olly nagy kínnac tettzettec, hogy miatta minden wraságoc
izetlenné lőt, Így vagyon soc Királyokba, Czászárokbannis : még az híuekbennis. De
ezec hagyiárianac. Hanem ezkről azt vedd eszedbe, az ördög az Istenteleneket nem
czac mint próbállya, hanem mint hordozzais soc külömb külömb bűnökbe vgyan
pórázon, az kic neki helt adnac. Iac.4.

Szent Iacabis az testi kísértetről így szól: Ki ki mind kísértetic, midőn az ő tulaydon
kéuánságától el vonattatic és gerieztetic. Dáuidis erről szól: Semmi egésség nintsen
az én testembe,teteminbe sints semmi békesség bűneimnec miotta. Szent Pál ismét
ennec hartzáról szól : Én testi vagyoc, az bűnnec alaia vettetet. De nem azt
czelekszem á mit akaroc, hanem az mit gyűlölöc, azt teszem. Ezeket az testnec ön
kéie való gonosságáról mondám, kirül tiltul soc bizonyságokat találsz, Hogy önnön
magabólis szűntelen czac gonoszra vágyódic, és minden ió és Nemes iószág ellene
vagyon, kire nagy kelletlenül, és nagy keszerítéssel haiol.

Louaniumba egy tanyító vgy ordított mint az ökör halálakor, és kiáltotta vétkét, hogy
háborgatta az wrnac Euangyeliomiát. Domonkos szerzetibe egy barátot az meny üt
agyon az predikálló székbe, midőn szidalmazna az wrnac Euangyeliomiát. nagy

Szombatba mikor én prédikállanéc Balassy Iános házába, és az meny ütő köueket
említeném az istenteleneknec bűntetésére : Azonba vgy üte az deréc Szent
egyházat, hogy az fa feszület apróra rontatnéc, És az wraim aiándékon küldöznéc az
morsalékiát. Ki miat mind Balassynac, mind nekem, mind a Szombatiaknac soc
bayunc volt, deártalom nélkül nagyob épületünkre. Mert az vtán Sybolti Demetert
Isten eztendeig prédikáltata mindennap az Ispitál Capolnaiába. És az ő híueit kiuülis
mindennap tengeti mais.

Ne véllye senki hogy ezekről nyughatatlanságomban emlékezem, hanem
nagyóhaytással és fohászkodással iutattyác eszembe az Szent Pál szauát, ki az
ördögrőlígy szól : Est nobis lucta aduersus rectores tenebarumseculi huius. Ha
láthatnád azt á setétséget és hályogot, kiuel be vona ez egész világ eszét, papokét,
Czászárokét, nagyokét, kitsinyekét, iszonykodnál bele. De az Wr könyörüllyen
mindnyáiunkon. Mert ezeknél még nagyobbakat mondhatnéc. Telegdi Miklós, ki nagy
Prépost, és fő Prédikátoroc az Pispekeknec, soc setétségét hordozta őis az Satannac, Kinec okossága, nyelue, tanusága, vigyázása sem kitsiny, de houa
nagyobb, annyiual poklab. Mert az ördög Paradiczombannis az kígyót azért válazta,
Mert az okosb vala az töb állatoknál. Ez vgy mint köztöc nagy tiztet érdemlet wolna.
De az WR czuda képpen állot ellene. Kiről Arotis Péter, Doctor Juris, Procator leuen,
soc dolgokat beszéllet, mint forgot igye az Czászár és az egéz ország előt, Midőn az
Szombatiac vadolnac Sodomitasagaértis, és egyéb dolgaiértis, kiket nem illic elő
számlálnom, kibe Istennec czuda ítéletiből eset: Hogy míg az ő maga tiztességét
óltalmazná, addig az Isten igéie békességuel hírdettetnéc. Mert aznac czuda
háborgatóia vala. De az vtán még inkáb reá gyühössedet vala. Kinmíg engem
háborgatta, addig az alat és az miat soc nemes dolgokra tanyíta az WR Isten, Mert
noha egynihányszor Czászár és minden Pispekeket fel indított ellenem, mindenszer
eleit vötte az WR Isten. Sőt illy nagy czudát miele az WR: hogy midőn húsz
mélyföldön kergetnénec Zólyombannis, Isten szinte orroc eleibe két mély földre
hozza, és it akara hogy az Nyomtatást el kezdgyem. It midőn soc ezer képpen
álnokoskodnéc mint taszítana el touáb. Azonba egy alá való faluból Iókából, Síbóti
Demetert szintén oda be Szombatba vitete az Isten: És azra vesze minden esze, azt
onnét mint taszícza ki, De ottis az Isten ezer czudáit mutogattatta. Kit az értelmesec
eszekbe vöttec, és díczértéc az Istent. De az értetlenec mégis az setétségben
marattac áz Istennec ígaz itéletiből. Ennec ha előszámlálnám az ő titkon valo
találuányát, mint szerzet be vádolót az ő Pap társai közzül, arra mínt idézet, az vtán
mint áldot átoc alat reám harangoztatuán, és gyertyát el óltuán. Mint ijeztet imez
amaz fenyegetéssel, Brachium seculáréual, Az Capitányoc és wrakhoz paranczolat
küldéséuel, És titkon való leseskedéseckel, és egyéb mesterségeckel mint akart el
futtatni, ha elő számlálnám, minden mosolygana az ki értelmes, kinec czac
könyörgéssel vöttem eleit, és az vtán mosolgattam rayta az WR mint alakoztatta.
Tuduán hogy nehéz Istenel iáczódni kikről mit beszéllyen Dáuid oluasd meg Psalmus
2.