Luna - Fetisiszta, Szubmisszív, Mazochista Nő

GLP - Majd a sötét

Majd a sötétség melléd bújik míg jön az este,
majd a sötétség suttog szép szavakat a füledbe,
majd a sötétség vigasztal, nem bánt sose bánat,
majd a sötétség néz rád, míg leveted a ruhádat,
majd a sötétség jön, ölel át, szorosan, ahogy én nem;
én soha már, árnyékká hullok szét sötétben.



Kovács-Cohner Róbert: Valahogy más volt még(részlet)



valahogy

valahogy megváltozott
a nyári éjjeli utak íve
valahogy megtörtént
elváltak útjaink

és néha még felnézünk
és magunk sem értjük
hogy melyik napon váltak ilyenné a felhők
vagy csak elfelejtettük volna
hogy így úsztak el ráérősen
közömbösen derengve mindig

és néha valahogy
magunk sem értjük
hogy hova tűnt az az út
mikor nőttünk fel
és néha csak megállunk
és nézzük
hogy tényleg elmúlt
sok-sok éve már
és ahogy ősz hajunkon megcsillan a hold
valahogy
valamiért
a kisiklott időt hallgatjuk
egy véletlen éjszakán
és arra gondolunk
hogy hol rontottuk el
melyik volt az a pillanat
amikor már nem fordulhattunk vissza
mikor felejtettünk el hinni
mikor vesztettük szem elől a másikat
mikor gondoltad elég volt nem bírom tovább
ahogy lábam alatt körbe fut az út

az út ívét nézzük
hajunkba simulnak álmosan a felhők
a végtelen tér pupillánkba gyűlik
egy nyírfa árnyában lefekszünk
életünk egy véletlen napján
és arra gondolunk
míg a múlt kérlelhetetlenül
a távolba vész egy régi út vonalával
s míg ajkad sarkain megrándul az idő
arra gondolunk
hogy hát mégis megtörtént
mégis megtörténhetett
nem tudjuk hogyan
de valahogy mégis

elváltak útjaink