Kicsilany121 - Szubmisszív Nő

Nem is igazán tudom, hol kezdjek bele. Itt állok, egy számomra teljesen új világ kapujában, ami eddig csak a fejemben létezett, és szeretném hát valósággá váltani. Nem mondom, hogy nem ijeszt meg, és hogy ezer százalékig biztos vagyok magamban, de hiszek abban, hogy ez lehet talán az első lépés afelé, hogy beteljesítsem legtitkoltabb vágyaimat, vagy rájöjjek arra, hogy a vágyak néha csak vágyak kell maradjanak, mert a valóság nem feltétlenül egyezik az elképzeléseimmel. Az eddig szerzett tapasztalataim elég vegyesek, néhány jó és néhány rossz vegyül egymással, de közelsem állítanám, hogy sikerült releváns képet alkotnom a bdsm-ről. Sőt. A jó tapasztalatok adtak egy jó táptalajt annak, hogy még többet akarjak belőle, a rosszak pedig bebizonyították, hogy néha pontosabban kell megfogalmaznom azt, hogy mire is vágyok igazán.

Az egyszerűség kedvéért, hogy ne raboljuk egymás idejét: nem keresek alkalmit, hisz nem csak néhány alkalomra akarom odaadni magam. Felteszek mindent egy lapra: ha átadom magam, akkor azt teljesen teszem, szinte mindent feladva, testemet-lelkemet együtt. Hiszek a feltétel nélküli kapcsolódásban, a férfi – női harmóniában és a lelki kötődésen alapuló szeretetben, szerelemben. Azonban mindezek mellett szeretem átadni a kontrollt. A teljes, feltétel nélküli kontrollt minden felett. Akkor tudom igazán élvezni az együttléteket, ha ismerlek és megbízom már benned annyira, hogy önként adjam át magam. De ha ez egyszer megtörténik, ha valós biztonságban tudom magam érezni melletted, akkor bármit – bármikor elvehetsz tőlem, amit csak szeretnél. Ami természetesen nem egy rövid, fél napos utazás.

Azt akarom, hogy akarj megismerni, akarj boldoggá tenni, de közben akarj uralni és dominálni is. Akár a konyhában, egy buliban, vagy akár egy liftben esünk egymásnak, érezni akarom a szenvedélyt, a birtokolni akarást, a vadságot. De nem egy szexre épülő kapcsolatot szeretnék, hanem egy olyan (pár)kapcsolatot, aminek szerves részét képezi a BDSM. Ahol, ami megtörténhet, az meg is fog történni. Meg akarok élni mindent, amiről eddig csak fantáziáltam, és amiről azt hittem, hogy sosem leszek elég bátor, hogy meglépjem.

De mindemellett élek-halok a romantikáért, az udvarlásért, a virágokért, a 60-as évek stílusáért, a nyálas filmekért, a hosszú ölelésekért, a hajnalig tartó világmegváltó beszélgetésekért és minden igaz dologért. Szeretem a hosszú levelezéseket, a lelki kapcsolódást, a mocskos szexet. Szeretek mesélni minden apró kis hülyeségről és szeretném hallgatni, ahogy te mesélsz nekem. De emellett szeretem azt is, ha falhoz lökve, mindent feledtetve teszel magadévá, ha elveszed azt, amit akarsz, ha azt érzem, hogy tényleg férfi vagy, de közben hagyod, hogy melletted nő lehessek. Ha az élet bizonyos területein hagysz beleszólást a dolgokba, hagyod, hogy kiteljesedjek, de közben tudod, hogy tiéd az utolsó szó. Szeretem várni a következő találkozásokat, szeretem a következetességet, büntetéseket, jutalmazást, szeretem a várakozás és az ismeretlen izgalmát, a durvaságot és a végén jövő feloldozást.

Viszont minden mocskosság és perverzió mellett fontos számomra az, hogy egy teljes értékű, működőképes, felvállalható kapcsolatban érezzem magam. Hogy egy olyan emberrel élhessem meg ezeket, aki mellett azt érezhetem, hogy hazaértem, otthonra találtam. Fontos számomra az őszinteség, a kommunikáció, a tisztelet, a spontaneitás. És ha megtalálom ezt az embert, aki egyszerre tudja minkét oldalt adni, akkor tudok én is a legalázatosabb, legengedelmesebb, legártatlanabb, de közben legvadabb nő lenni.

Szóval, mindent összegezve: ne írj rám kérlek, ha csak futó – alkalmi kapcsolatot szeretnél, ha 2 nap után ágyba szeretnél vinni, ha képtelen vagy a kötődésre, érzelmekre, ha csak azért írnál, mert új vagyok és „be akarsz vezetni a bdsm-be”. És bár tudom, hogy az általam leírtak nem teljes mértékben felelnek meg az oldal jellegének, ugyanis elsősorban nem szexpartnert, hanem egy társat keresek, akivel hosszútávon, mindent beleadva élhetjük meg a bdsm összes magasságát és mélységét egyaránt. Együtt. Biztonságban. Szeretetben. Kiteljesedve.



(Idén nyár elején, valahol június-július környékén kaptam egy iszonyatosan fantasztikus, összeszedett, hosszú levelet, amit öröm volt olvasni. Nagyon megérintett, olyan volt olvasni, mintha a saját lelkitársam sorait látnám viszont, magamra ismertem benne. Sajnos nem válaszoltam rá, ami tudom, hogy az én hibám, igen, elrontottam, nem kell megkövezni érte, viszont borzasztóan szeretném megtalálni azt a srácot, aki küldte, vagy ha csak módom lenne rá, valahogy csak még egyszer elolvasni azt a levelet... Nem voltam VIP, nem tudtam archiválni, így még csak emlékbe sem maradt meg, ami miatt nagyon szomorú vagyok. Egyre többet merengek ezen, hogy talán életem egyik nagy lehetőségét, és legjobb beszélgetését szalasztottam el. Ígérem, igyekszem többször nem elkövetni ugyanezt. Ha teljesen véletlenül magadra ismersz ennyiből, és még az oldalon vagy, akkor könyörögve kérlek, írj rám újra, és adjunk egy esélyt életünk talán legjobb beszélgetésének...)



Kedves Idegen!
Igazán hálás vagyok azért, hogy megtiszteltél engem a (rövidnek nem mondható) bemutatkozásom végigolvasásával, azonban jelenleg úgy áll a dolog, hogy nem kívánok újabb ismerkedésekbe bonyolódni, ugyanis találtam valakit (jobban mondva ő talált meg engem), akivel szeretném jobban, (lehetőleg véglegesen) elmélyíteni az ismerkedésünket és a bimbódzó románcunkat.
Innen is sajnálatomat küldöm minden összetört férfi szív felé, de bízom benne, hogy előbb-utóbb mindenkire rátalál majd a saját "Szilvesztere".
Kitartást mindenkinek, jó ismerkedést!