Juriel - Szubmisszív, Mazochista Férfi

Nem vagyok könnyű eset, mert pár dolgot másoknál sokkal világosabban látok (van ilyen). Az egyik az, hogy a civilizáció, amelyben élünk, mára eljutott az összeomlás szélére, sőt az összeomlás, illetve annak a végfázisa már tart is. Vannak, akik ezt egy kicsit sejtik, de én a sejtéseken már túl vagyok, nekem ez egy teljesen egyértelmű evidencia, olyan biztos vagyok benne, hogy annál biztosabban tudni ezt már nem is lehetne. A másik dolog, amely ugyanilyen evidencia, hogy ha tényleg a civilizáció összeomlása következik most (tényleg az következik), amelyet nyilván a felnőtt életünk elején is lehetett volna látni már, akkor eddig is teljesen mást kellett volna csinálni, mint amivel foglalkoztunk, egész pontosan készülni kellett volna már korábban is erre a már akkor is közelgő eseményre, dolgozni azért, hogy legyenek olyan képességeink, például ellenálló képességünk, amelyek a nagy wellness-ben, ahol éltünk, nem tudtak kifejlődni, de amelyekre akkor, az összeomláskor égető szükségünk lesz mégis, a harmadik evidencia pedig az, hogy ha eddig az utóbbit elmulasztottuk, akkor legalább most neki kell látnunk nagyon tudatosan a lelki és testi, szellemi és fizikai felkészülésnek is, hogy ne érjen teljesen váratlanul minket, hogy az a nem túl távoli esemény ne az emberiség teljes kihalását jelentse, legyenek túlélők, akik mindazt, ami az életünkben távlatos lehetett volna, de itt nem tudott kihajtani, mert gyávák voltunk kinevelni magunkban, ott majd kibontakoztassák.
Ennyi a bemutatkozás, amely elhangozhatna bárhol másutt is rólam, itt azért vagyok, mert szeretném, ha valaki, konkrátan egy sámánnő, olyan, akinek van kapcsolata a civilizáción túli világgal is, nagyon megkínozna és elsősorban nem a fájdalom élvezeti értékéért kérem tőle ezt, nem egyszerűen szexuális vágyra szeretnék gyúlni a fájdalomtól, hanem eljutni valahova, A-ból B-be, a buborékból a buborékon kívülre, legyek kicsit felkészültebb az előttünk álló nagy kataklizma elviselésére. Nem játszani szeretnék csak, komoly fájdalmakat szeretnék megtapasztalni, hogy tudjak velük kezdeni valamit, tanuljak belőlük, tudjam meg, hogy milyen először bennük, aztán túl lenni rajtuk. Az alap dolgok már megvoltak, nem hoztak igazi áttörést, most szeretnék tovább menni. Nagyon sok maradandó sérülést nem akarok összeszedni, de a határokat feszegetni mindenképpen szeretném, nyilván nem csak a saját határaimra gondolok, hanem az engem kínzó hölgy határaira is, hiszen ennek egy közös tapasztalatnak kell lennie. Technikailag elsősorban szúrás jöhet szóba fájdalmas pontokon úgy, mint talp, kéz, ujjak közti hártya, ajak, szájüreg, nyelv, de nem gyors és határozott és ezért kevés fájdalommal járó szúrás, hanem olyan, amelyik lassan és ezért fájdalmasabban hatol belém, és persze sok minden más is jöhet - lehet verés, vágás, égetés, meg amit még el tud valaki képzelni, a lényeg, hogy minél jobban fájjon. Nem vagyok gyenge idegzetű, de Te se legyél az, felnőtt, érett nőt keresek, aki ezt az egészet, ha nem is érti teljesen most rögtön, azért valamennyi affinitása van hozzá, akivel ezt a dolgot meg lehet beszélni, és tudunk mind a ketten többek lenni a találkozásunk folytán, becsületesebb és bátrabb emberek – hogy én férfiként legyek, ő nőként legyen megvalósultabb azáltal - előre is köszönöm...