Hanna1968 - Switch Nő

Mióta egyedülálló vagyok – két éve –, és nyíltan ismerkedem, egyre gyakrabban érzem azt: valami nagyon félrement.

Nem akarok általánosítani. De azt látom, hogy a férfiak egy jelentős része úgy viselkedik, mintha minden joga meglenne a gyors, erőfeszítésmentes, azonnali kielégüléshez.
🚫 Kommunikáció nulla.
🚫 Udvarlás nulla.
🚫 Érzelmi jelenlét nulla.
✅ De az elvárás: legyél kívánatos, legyél könnyen elérhető, legyél bármikor kapható.

Hogyan történhet ez meg?
Hogyan lehet, hogy ennyire természetes lett a szeretői tempó, az érzelmi felszínesség, a ghosting, az egyszavas üzenetek?

És közben ezek a férfiak értékes, pozícióban lévő, egzisztenciálisan stabil férfiak.
Csak épp 💔 szív nélkül.⚡lFérfiminőség nélkül.Felelősségvállalás nélkül.

Mondjuk ki! Ezek a férfiak nincsenek abban a helyzetben – hát még a kevésbé felkészült sorstársaik, hogy castingolják a nőket.

Természetesen én vállalom a saját oldalamat, tudom, hogy ezeket a kapcsolódásokat nekem is vizsgálnom kell a saját oldalamról. De az tény, hogy rengeteg nőtársam számol be ugyanezekről a szomorú tapasztalatokról, amikor ismerkedni próbál.

És – ez most fontos – nem csak a férfiakkal van a baj.
Mert az, hogy sok férfi nem tud beleállni a férfierejébe, bizonytalan, nem képes különbséget tenni nő és NŐ között, és nem tud megfelelően kezelni egy adott helyzetet – az nem csak rajtuk múlik. Hanem rajtunk, nőkön is. Azokon a nőken, akik nem kérik meg eléggé az „árukat”.

Mert kérdezzük meg magunktól:
Mitől érzi magát egy férfi felhatalmazva arra, hogy ezt megengedje magának?

Lehet, hogy nőként megtanultunk jól nemet mondani.
De közben nagyon sokan még mindig hagyjuk, hogy a lábunkon át közelítsenek a szívünkhöz.

Még mindig engedjük, hogy az éhség fontosabb legyen, mint a méltóság.
Hogy a vágy megelőzze az igényt.
Hogy a szeretethiány hangosabb legyen bennünk, mint az önbecsülés.

És nem azt mondom, hogy ne szexelj első este.
Hanem azt, hogy ne add alább a minőséget, csak mert épp ég a ház.

Ma újra kell tanulnunk beárazni magunkat.
Nem pénzben. Tartásban.
Önismeretben. Vágyban. Határban.
Mert ha ma a férfiak viselkedése ilyen tömegben elcsúszott –
akkor ez nem csak róluk szól.
Hanem arról is, mi mit engedtünk meg.
Magunknak. És nekik.