Drabszolga - Szubmisszív, Mazochista Férfi

DOMINA VS RABSZOLGA


Lármás szerelmed kínpadomra szült,
Elkobzott álmod Csillagoddá tett.
Enyém a láng, ha tűzben elmerült
Akarnok vágyad gyötri lelkedet.
Ne lázadj, szolga, Istennő vagyok!
Nevemmel ébredsz, azzal alszol el.
Alázkodj! Jöjj el hóban is gyalog!

Válasz ha szólhat láncra verten is,
Simulva, sírva, könnybe fúltan is:

Egyenlegemben kínom s kegyelmed,
Simogatásod, kígyó ostorod,
Celládba zárva reszkető gyermek,
Lógva kötélen vallatott konok.
Adóssá tettél, életem: kamat,
Vétkem, szerelmem pálcán árazod...
Olvadó hóra cseppnyi vér ragad

(Nevük a sorok kezdőbetűiben)

IMA

Lobban a gyertya a hajnali fényben,
Ernyed avarba merülve az éj.
Erjed a vágy, elapad ma a vérem,
Arcod, az ajkad, a nyelved idézem,
Nálad időzöm az álom ölében,
Néma a szám, Gyönyörűm, Te mesélj:
Azt, hogy a szolga reménye mit ér?

Indulok újra a lábad elé már,
Mennyei út, ami trónodig ér.
Áll a kereszt, szöge, fája reám vár:
Dőre, vak élet, pőre halál.
Olykor a kínpadod isteni oltár,
Tűzben a test, ide csordul a vér,
Tágul a perc, ami kínban elég.

Dicstelenül leigázva a porban,
Ostoba hím elenyészni elég.
Mondd, mire szánsz: ezer év a pokolban?
Irgalom óv meg a szolgai sorban?
Nincs puha béke se élve se holtan?
Áldva imádlak a földre borultan,
Mantra imám kiterítve eléd!


ÁLMODTAM MERÉSZET

Lecsöppent vérem felitta az ég
Eresztenél de könnyeimben élsz
Engedelmesedként visszahullanék
Akard a vérem meghalok ha félsz
Ne bánd ha sajdul kezedben a kín
Nehéz bilincsed elemésztem én
Akarni Téged szolga-büszkeség

Látlak és elégek Napban hamvadok
Eléd borulva varrom életem
Engedj magadhoz bár szolgád vagyok
Akard akarnom testeden kezem
Navigáld éhes izzó ajkaim
Nevelj rabodnak s rabnőmmé leszel
Annyira csak míg csókod rám rakod

Álmodtam merészet megéltem sokat...
Mutasd fel mára szánt szent korbácsodat