DeepCut - Bizonytalan Férfi

Teszek egy utolsó próbát. Uraknak, én csak hölgyeket keresek. Korábban kaptam levelet már, ezért megspórolom az időt. Illetve az alárendelt szerep sem én vagyok, de azoknak akik próbáltak kommunikálni velem érdeklődés szintén, azért köszönöm!
Próbálom felfedezni magam, de sajnos nem tudom merrefelé kellene próbálkoznom, mert mindenhol passzívitás fogad. Nem tudom mi vonz, nem tudom kategóriába sorolni magam, mert minden kategóriából van egy kicsi ami izgat, de a többi része nem.
Az biztos, hogy szub nem vagyok. Ellenkezőleg. Szerettem volna találni valakit, egy szub lány személyében, aki tapasztaltabb ebben, hacsak barátként viszonyulva és nem is konkrét kapcsolatban gondolkodva, de mintha nem is léteznék. Pedig azt mondják, aki jól néz ki, annak van esélye bármire is, bla, bla... Én vagyok erre az élő példa, ez mekkora baromság. Semmi jelentősége. Még úgy sem, hogy nem az egóm irányítja a döntéseim, csak van egészséges önképem. Viszont, sokan az önismeretem és a határozottságomat félreértelmezik és azt hiszik, nagyképű vagyok. Miért? Mert tisztában vagyok a képességeimmel? A hibáimmal ugyanúgy képben vagyok.
A tapasztalataimra, illetve visszajelzésekre alapozva azt mondom, ideális esetben jó parti szoktam lenni, de a sztereotípiák erőteljesebben jellemzőek esetemben, mert tartanak tőlem, épp az említett dolgok okán. Persze, én is tévedhetek. De ilyen amikor az ember egyedül marad a gondolataival és tippelget.
Szóval egyenlőre próbálkozom, hátha sikerül megtalálnom amit keresek. Nehéz végleg lemondani arról amire vágyunk. Mintha önmagunkat kellene megtagadni.

Amit érdemes még tudni rólam. Alapvetően jó megjelenésű pali vagyok. Nem vagyok az a fajta, aki megijed az árnyékától. Talán mások szemében őrültnek is tűnhetek, de kevés dolog van amitől megijedek egyáltalán. (Nem igaz, csak profin rejtegetem, akkor is, ha totál be vagyok sz@rva.)
Mindig egy kettősség jellemzett. Van egy elvont, mindenben a jót látó művészlélek oldalam és egy másik akit megtépázott az élet. Durva kamaszkort és a húszas éveimet határozta meg, hogy megerősítsem magam. Sokáig hétvégi verekedő voltam. Volt egy haverom, akivel együtt jártunk kocsmázni, és amikor eléggé berúgtunk, kimentünk, hogy összeverjük egymást, aztán visszamentünk sörözni. Ez kötött minket össze. Mindenhol kinéztek minket, vagy belénk kötöttek, de padlón még nem végeztem, pedig magam mögött tudhatok már pár ütést a csicskalángostól, a székhasználatig.
Gondolnád, hogy alapvetően meg a hátam közepére kívánom a konfliktusokat? Már lenyugodtam. Kinőttem ebből. Néha még viszket az öklöm az emberi gusztustalanság határtalansága miatt, de uralkodom magamon. Ilyenkor gondolhatná az eszes, hogy behódoló hajlam vagyok és itt köszön vissza a kettősségem, mert valójában kib@**ott türelmes, és minden következmény ami lehetséges, lepörgött az agyamban, ahogy azt is tudom, sokszor mekkora mázlim volt. Bár ez főleg a hétköznapi ismeretségeimben, többnyire haverokkal, ismerősökkel, idegenekkel szemben jellemző. A kapcsolataimban akaratosabb vagyok, hamarabb kijön, mert csalódásként élem meg, ha játszanak velem. Leszögezem, sosem fajult tettlegességig, ha kapcsolatot említünk. Aki úgy reagál konfliktus helyzetben, hogy megver egy nőt, az a szememben nem férfi, csak egy utolsó csicska!
Vonatkoztassunk el, hogy izgat a domináns szerep, de ez is helyzetfüggő. Más amikor olyan élethelyzetről van szó, mint amikor az exnejem csak azért ki akarta provokálni, hogy megüssem, hogy aztán elmondhassa mindenkinek, hogy megvertem... Az szexben izgat ez a szerepkör, de ha csak azért képes valaki lépten nyomon átverni, mert bizalmam van benne, az keressen olyat, aki jól agyonveri, mert az nem én vagyok.
Egy dolgot mindennél nehezebben tolerálok. Azt, ha rabolják az időmet.
Tökös gyereknek tartom magam, de legalább olyan mélyen kötödő típus is vagyok, mint amennyire tökösnek látnak kívülről.
Legalább ennyire értelmes beszélgetőpartner is vagyok. Meglepne, milyen témákban vagyok tájékozott a gasztronómiától kezdve, a filozófián át, a hullámfizikáig. Pedig csak egy utolsó szakiskolás vagyok, aki rengeteget tanult és elméleti tudást váltott gyakorlatra, autodidakta módon. Így lettem szakács, amiben 10 évet dolgoztam, de jó autófényező is, ahogy elektronikus zenei producer is, kiadói megjelenésekkel, melyek ma is megtalálhatóak a beatporton. Olyannyira, hogy egy zeném 12 év alatt, folyamatosan kerül fel válogatásokra, legutóbb egy a műfajában elég híres nagyválogatásra is, amit véletlenül tudtam meg (hosszú,bonyolult,jogilag már nem kellett engedélyt kérni tőlem).
A lényeg, hogy elég sokoldalú és bonyolult személyiség vagyok. Pedig sokkal egyszerűbb velem, mint azt bárki gondolná. Csak nem sikerül valahogy ezt ésszel felérni, akkor sem, ha kézikönyvet adok magamhoz. Mivel végül én is férfi vagyok. Kajára van szükségem, jó szexre, és hogy ne legyen minden lépésem beszabályozva, mert a börtönt nem viselem el. Ha ezt érted, akkor közelebb állsz hozzám lelkületben, mint gondolod.