Bayun - Bizonytalan, Aszexuális Férfi (Jóváhagyásra vár)

Elfáradtam.

Végzet ami keresi a végtelent.
Az érzést ami betakar, minden este.
Mint anyám tette régen. Ezer éve.
Már nem emlékszem a mozdulatra, a cselekedetre.
Csak a takaró illata maradt meg bennem.
Elfáradtam az emlékek kergetésébe.
A hazugságokba, az énképem groteszk kivetülésébe.
A saját magam által épített falak rideg érintésébe.

Elfáradtam, de élek.
Hogy egy nő karmai között lehessek.
Karmok amik minden pillanatban tudatják velem élek.
Véres rovátkákat karcolva a bőrömbe.
Tartozok valakihez, és átölel.
Mint egy ölelés aminek nem szabadna léteznie.
Karmok amik megvédenek a világtól és önmagamtól.
Könnyei ízével az ajkaimon.

Sosem fogom elengedni az énképem.
Szeretném, de nem tehetem.
Nincs más amivel küzdhetnék a világ ellen.
Nincs másom a világon. Nincs más ami felemel.
Nem ugyanaz a frekvencia. Nem az amit érthetek.
Nem a világgal van a baj, nem jól rezgek.
Mint anyám és a takaró réges-régi emléke.
Már nem érzem. Már nem érdekel.