Az első büntetés
Autóval megyünk hozzám. A tavaszi napsugarak megcsillannak a könnyes szemeden mikor lehajtott fejed egy pillanatra felemeled, és szomorúan rám nézel. Egy apró cseppecske végigcsorog az arcodon, egészen a szádig ahol az ajkaid enyhe nyitásával szétfoszlik és semmivé lesz.
Tudod, hogy haragszom rád. Az egész úton nem mersz szólni, még bocsánatot sem kérni, pedig megannyi gondolat cikázik a fejedben azokról a dolgokról, amiket megtennél azért, hogy megbocsájtsak. Már késő, akkor kellett volna...