Non! Je ne regrette rien
A szoba félhomályba borult. A falak mentén sorakozó bútorok sötétségbe vesztek, egyedül a középen álló kis, terített asztal és a mellette álló szék volt kivehető. És persze Te, ahogy ott álltál egy szál kötényben. Tekintetedből várakozást és izgalmat olvastam ki. De az is lehet, hogy csak az asztalon pislákoló mécsesek remegése tévesztett meg. Nem szólaltál meg, és az én szavam is elakadt egy pillanatra, kettőnknek azonban két külön dolog forrasztotta ajkára a szót. A Te nyelvedet a...