Egy réges-régi emlék 3.
Csengettek. Az ajtónál Róbert állt, mosolyogva.
Csak mosolyogj, nem fogsz sokáig. – gondolta Lídia. Mindketten tudták, hogy ma egy kicsit bizarr játékot fognak játszani, hisz jó előre megbeszélték. Nemrég már tartottak ilyen estét, s mindketten nagyon élvezték, akkor határozták el, hogy ezt rendszeressé fogják tenni.
– Menj a szobába rabszolga, korán jöttél most még nincs időm rád! – mondta végül, és berántotta a fiút az ajtóból. – S ha már ott vagy, vetkőzz meztelenre, és térdelj le a...