Egy mazo születése
Vasárnap van, itthon vagyunk mindenki, végzi a dolgát. Már reggel óta kóstolgatjuk egymást. Hol te, hol én. Nem tudunk úgy egymás mellett elmenni, hogy legalább a kezünk össze ne érne. Jó így együtt. Össze-össze villan a tekintetünk. Érzem lucskos, vagyok és ezt te nagyon is pontosan, tudod. Tudod milyen hatással vagy rám és ezt ki is, használod. Ebéd után a mosogatom a használt tányérokat, hallom, ahogy belépsz, ahogy odajössz mögém. Finoman szinte csak ép hogy érintve a nyakamon lévő kis...