1. Rész
...Kopognak...
Nyitom az ajtót és ott állsz egy kabátban, ázott hajjal, lihegve.
-Hát itt vagy....köszöntelek halkan, kimérten.
- - Itt...válaszolsz halkan ,még mindig lihegve és zavarodban rám is förmedsz kicsit: -
Akkor most beengedsz vagy mi ?
- Be , persze...gyere csak.
Isten hozott szerény hajlékomban, remélem megemelegeted ezt a napot amig élsz, hogy át lépted a küszöböm!
Rám mosolyogsz kicsit kedvesen, kicsit félve...reménykedsz hogy ez csak egy szófordulat volt , azonban én...